Ha van olyan művész, aki makacsul kötődik a 60-as évekhez, akkor az Richard Starkey, azaz Ringo Starr. A fanyar humorú, a „fapofa” Beatle, aki ugyan nem ért el a nagy kvartett feloszlása után olyan kirobbanó egyéni sikereket, mint társai, John Lennon, Paul McCartney és George Harrison, de az azóta eltelt négy és fél évtizedben soha nem maradt hűtlen kedvenc zenéihez. Akárcsak jelszavához, a „peace and love”-hoz, és a hozzá kapcsolódó V-jelhez, amely minden megnyilatkozását kíséri.
Szinte hihetetlen, hogy Ringo Starr ma tölti be 75. életévét! Mondhatnánk erre, hogy az önmagában csoda, hogy megérte, hiszen jó ideig erősen önpusztító életet élt, de végül sikerült lejönnie az alkoholról, és néhány éve egészségügyi megfontolásból követte Maccát a vegetárius életmódban.
Az alacsony termetű, nagyorrú, „csúnyácska” Beatle már külsejével kivívta annak idején a rajongók imádatát. Talán azért, mert volt benne valami eredendően esendő, aki azért nincs híján az öniróniának. És természetesen a zenén is nyomot hagyott, nem csupán dobosként.
Ringo már a Beatles-évek alatt több olyan dalt is énekelt, amelyek bekerültek a Gombafejűek legendáriumába, mindenekelőtt a Yellow Submarine és a With A Little Help From My Friends, de ő adta fahangját olyan korai sikerekhez is, mint a Boys, az I Wanna Be Your Man, az Act Naturally, a Honey Don’t. Az 1968-as Fehér Albumra egy vérbeli country-nótát írt, a Don’t Pass Me By-t, az Abbey Road egyik különlegessége volt az Octopus’s Garden. (Ilyen címmel jelent meg gyerekeknek szóló könyve is). És alig egy évvel a Beatles feloszlása után máris világslágerrel jött ki: ez volt a It Don’t Come Easy. Ezt a dalt énekelte a George Harrison szervezte Bangla Desh-koncerten, ahol dobosként is szolgálta a nemes ügyet. Igaz, hogy ezt a bombát nem tudta többé megismételni – talán még a You’re Sixteen volt igazán emlékezetes slágere - de rendíthetetlenül zenélt tovább, készítette szólóalbumait, beszállt barátai lemezeibe, filmjeibe, klipjeibe. Sosem vett részt a többiek látványos torzsalkodásaiban, bár 1968 nyarán néhány hétre „kiszállt” a zenekarból, mert elege lett a növekvő feszültségből, de John, Paul és George gyorsan visszakönyörögték őt…Aztán létre hozta a világot már sokszor körbejárt, nálunk is fellépett „örömzenekart”, az All-Starr Bandet, zseniális zenészek egész sorával (olyanok játszottak vele, mint Edgar Winter, Gary Brooker, Greg Lake, Roger Hodgson vagy Jack Bruce, mostani csapatának lelke Joe Walsh és Todd Rundgren), és George halála után Paullal együtt tartják életben a Beatles zenei életművét – élő koncerteken is.
Dobolásáról kezdettől fogva megoszlottak a vélemények. Voltak, akik fanyalogtak játéka hallatán, olyan is akadt, aki azt mondta, hogy csak azért játszott a Beatles-ben, hogy „kilegyen a létszám”, mások szerint viszont a világ egyik legmegbízhatóbb dobosa, aki mindig azt csinálja, amit kell…Ezt a tulajdonságát örökölte fia, Zak is, aki éveken át az Oasist segítette ki, és már jó ideje ő dobol a The Who koncertjein is.
Ígéretesen indult annak idején Ringo filmkarrierje: őt tartották a legtehetségesebb színésznek az Egy nehéz nap éjszakája után, és a Help!-nek gyakorlatilag ő a főszereplője. Később játszott westernben, horror-paródiában, ő volt Frank Zappa alteregója a 200 Motels-ben, Ken Russell Lisztomániájában pedig a pápát alakította. Legemlékezetesebb filmje viszont a The Magic Christian című kőkemény szatíra volt, amelyben egy hajléktalan fiatalembert játszott, akit egy excentrikus milliomos (Peter Sellers) örökbe fogad. Később is gyakran feltűnt zenésfilmekben, volt Teknősbéka a Alice csodaországban egyik verziójában, és ő volt a narrátora a Thomas, a gőzmozdony mesesorozatnak.
„Szeretem, hogy akár egyetlen dallal is képes vagyok harmóniát teremteni. Egy olyan embernek, mint én, lehet-e ennél jobb életcél?” – tette fel magának a kérdést Ringo, aki a közelmúltban jelentette meg 18. szólóalbumát, a Postcard From Paradise-t, amely kellemes, szórakoztató, vidám és tele jó érzésekkel – olyan, mint maga Ringo.
Ringót hamarosan beválasztják önálló karrierje nyomán a Rock and Roll Dicsőségcsarnokba. Ebben is kapott egy kis segítséget az örök baráttól, Paultól, aki rájött, hogy már csak a dobos nem kapta meg ezt a megtiszteltetést az egykori Beatles-tagoktól és ajánlotta őt. A múlt pedig folyton visszatér, mert Ringo az új lemez dalait is egy-egy régi Beatles-szám címéből kiindulva írta meg zenésztársaival. A képeslapok pedig, amikre az album címe utal, valóban léteztek: a régi időkben John, Paul, George és Ringo rendszeresen küldtek egymásnak, amikor már nem voltak együtt. Ringo és Paul még ma is őrzik ezt a hagyományt. A régi képeslapokat pedig Ringo egy gyönyörű könyvbe gyűjtötte össze.
Az új lemezen Ringo még első zenekarát, a Hamburgban a Beatles-szel rivalizáló, szintén liverpooli Rory Storm & The Hurricanes-t is megidézi. Ringo ma is emlékszik arra, hogy a banda sztárnak számított és amikor Brian Epstein átcsábította őt a Beatles-hez, sokan mondták neki: „Megőrültél?”. „Ennyi év után talán elmondhatom, hogy jól döntöttem” – mondja hősünk hamisíthatatlan Ringo-stílusban.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.