2015. júl 17.

A ménkő csapjon a halálba!

írta: Göbölyös N. László
A ménkő csapjon a halálba!

halal_hotel.jpg

Nincs olyan véres dolog, amiből ne lehetne gúnyt űzni, ne lehetne viccet csinálni. Már pedig mi lehetne véresen komolyabb a halálnál? Chaplin szerint az ember az egyetlen élőlény, aki tudja, hogy meg fog halni, és azért kapta a nevetés adományát, hogy elterelje a figyelmét a halálról. Az igazi fekete humor azonban a legnagyobb komédiások és írástudók kiváltsága. Csínján kell bánni vele, mert visszaüthet.

Ahogyan az megtörtént Egressy Zoltán Halál Hotel című darabjában, amelyet a szerző az Óbudai Társaskör nyári színháza számára írt.

Rendszeres látogatói vagyunk az OTK szabadtéri előadásainak, az elmúlt években számtalan élményben volt részünk az Örkény István Macskajátékából készült Szkalla-lányoktól a Szív hídjai adaptációjáig, Krúdytól Goldoniig. A mostani estéről leginkább azt mondhatjuk: volt jobb.

Pedig az ötlet még akár jó is lehetett volna: egy hotel, ahová életuntakat és öngyilkosjelölteket csábítanak és olyan körülményeket teremtenek, hogy rászánják magukat végzetes lépésükre. Csakhogy a gépezetbe homokszem kerül: brutálisan lemészárolják a szálloda rádiójának (Ravatal rádió) három műsorvezetőjét – ez itt nem szokás. Megérkezik egy nyomozó, és természetesen mindenki gyanús, a szakács, az igazgatónő, a rádió tulajdonosa és az összes vendég, sőt….de nem lövöm le a végső poént, amelyet ugyan már elsütöttek egy hasonló, jól ismert színműben/filmben, mégis a meglepetés erejével hathat…

A legnagyobb gond a darabbal, hogy mindent túlzásba visznek benne. Valóságos kultúrtörténeti leltárt kapunk a halál témájában Dosztojevszkijtől a Nyolcadik utasig, Bulgakovtól a Texasi láncfűrészesig. Tipikus esete annak, hogy a kevesebb több lenne. Egyes abszurd jeleneteket, kicsit Monty Python-módra, addig húznak, míg a néző ideges nem lesz tőle és többször visszatér egy tv-monitoros „ajánló”, amely azonban sem humorban, sem feszültségben nem tesz hozzá az előadáshoz. Következésképpen a színészek többsége is túljátssza saját szerepét, a nyomozót alakító Cserna Antaltól a rendezést is vállaló Őze Áronig, talán csak a rejtélyes apácát megszemélyesítő Kútvölgyi Erzsébet kivétel. Mindennek tetejébe a legváratlanabb pillanatokban csap be a ménkő iszonyú robajjal, sőt, még – a színházi szabályoknak megfelelően – egy többször előrántott pisztoly is elsül egyszer. A másfél óra alatt összesen 9 alkalommal hozzák rá a frászt ily módon a nézőkre. így aztán nem csoda, hogy a kezdeti nevetések hamar elültek, és a végén a közönség tapsára mindössze kétszer tudott kijönni a társulat. Mindenki sietett haza és nem csupán a kései óra miatt.

Szerencsére közel lakunk, így hamar nyugovóra térhettünk. Az estről pedig összegzésképpen megállapíthattuk, hogy legalább jó levegőn voltunk a Társaskör gyönyörű gesztenyefája alatt.

Göbölyös N. László

Szólj hozzá

kritika színház Óbudai Társaskör