2015. aug 08.

Miért nem szeretjük visszahallani saját hangunkat?

írta: Göbölyös N. László
Miért nem szeretjük visszahallani saját hangunkat?

voce-disgusto-659x297.jpg

Aki megpróbálta legalább egyszer visszahallgatni felvett hangját, nehezen értékelte sikeresnek az eredményt. Egyesek nem ismertek magukra, mások túlságosan nazálisnak, komornak és gyermetegnek, de minden esetben „idegennek” ítélték meg. Miért tűnik a videón, vagy a rádióban a hang teljesen másnak, mint amit megszoktunk, és miért érzünk nem kevés zavart, amikor magunkat halljuk beszélni?-teszi fel a kérdést a Huffington Post

A titok a különböző csatornákban van, amelyek felveszik a hangot. Amikor a hangok kívülről jönnek, – ez az az eset, amikor mások hangját halljuk – ezek csak légvezetéken, illetve levegőn keresztül jutnak a füleinkbe, majd a dobhártyába, amelyeket rezegtetnek. Ezeket a rezgéseket alakítja át azután az agy hangokká. Gyakorlatilag ez történik akkor, amikor visszahalljuk a saját felvett hangunkat.

Amikor azonban mi beszélünk, az általunk kiadott hangok nemcsak a levegőn, hanem a csontjainkon és a testszöveteinken keresztül haladnak át, a gégétől a belső fülig. A dobhártyák rezgéséhez hozzájönnek a hangszálak mozgása által kiváltott rezgések is, amelyek elérik a belső fület és a koponyacsontokon keresztül az agyat. Ez egy „dupla” áthaladás, amely azzal végződik, hogy megváltoztatja hangunk érzékelését.

De ez nem minden. A hanghullámok különböző frekvenciákat tartalmaznak, attól függően, hogy szilárd, vagy légnemű közegen haladnak át. A mély frekvenciák könnyebben haladnak át a testen, és ezért amikor beszélünk hangunk mélyebbnek és súlyosabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Ha ehhez hozzáadunk még egy felvevőt, amely a hanghullámokat elektromos impulzusokká alakítja át, elkerülhetetlen, hogy módosítsa a hangot, másnak tüntesse fel.

Nem utolsó sorban nem elhanyagolható a pszichológiai elem. Újra hallani a hangunkat, azaz szembetalálkozni „saját magunkkal”, nem megszokott, egy kissé olyan, mint amikor a fényképünket nézzük, és nem tetszünk magunknak. Ez azért történik, mert a megszokottól másképpen észleljük magunkat: a filmre vett képen az agy valami olyasmit lát, ami eltér a tükörben látott megszokottól. A szokatlan pedig mindig okoz egy kis zavart, így van ez a hanggal is.

 

Szólj hozzá

tudomány hang pszichológia