2015. aug 17.

Késések 2.

írta: Göbölyös N. László
Késések 2.

1.

Woodstock-ba igyekszem stoppal, de hiába ácsorgok az út szélén senki sem vesz fel jó ideig. Végül egy ökrösszekér gazdája sajnál megy és hagyja, hogy felkapaszkodjam. Akkor azonban csoda történik. A szekér valósággal száguldani kezd az országúton, lehagyva még a szuperautókat is. Beérünk egy nagyvárosba, ahol pszichedelikus mintákkal összemázolt buszok várnak, tele öreg és fiatal hippikkel. Ott a helyem közöttük.

Megérkezem, hatalmas mező vár, színpad sehol, csak egy nagy torony, amelyből árad a zene, de olyan kaotikusan, hogy képtelen vagyok azonosítani. Egy jókedvű fotóslánnyal találkozom, aki egy plakátba burkolózva vár, büszkén mutatja, hogy rengeteg aláírást gyűjtött rá össze a fellépőkről és ha akarom, nekem adja. Örömmel átveszem tőle, otthagyom őt a mező közepén meztelenül, és én hordom tovább az értékes plakátot. Nem is veszem észre, hogy csak olyanok aláírása szerepel rajta Jimitől Jerry-ig, Johnny-tól Janisig, akik már nincsenek az élők sorában.

2.

Moszkvába utazom, fontos interjúra. Meglepetésre az első, akibe belebotlom szállodámba, Nagyfiam, aki egy vadonatúj kupát szorongat. Ő is riportra érkezett, de egy megbetegedett bajnok helyett kellett egy versenyen indulnia és természetesen meg is nyerte. „Ezt a kupát születendő fiamnak ajánlom” – mondja, de arra már nem válaszol, hogy tényleg várandós-e a Menyem, mert rohan egy másik versenyre. Megkapom az időpontot az interjúmra a kulturális minisztériumra, de közben közlik, hogy ez csak akkor lehetséges, ha előtte honosítom itt az érettségimet, egy magyar-orosz vegyes bizottság előtt. Ne aggódjak, előre megmondják, miből kell felelnem. Kiderül azonban, hogy az érettségi időpontja üti az interjúét, ezért nekiállok telefonálni, hogy a beszélgetést áttegyem másnapra. Hiába próbálkozom legjobb orosz tudásommal, mindenütt más nyelven válaszolnak, ha pedig váltok arra a nyelvre, oroszul kezdenek beszélni hozzám. Addig kapcsolgatnak, míg lekésem az érettségit is…

Szólj hozzá