2015. aug 18.

Frederick Forsyth, a kém

írta: Göbölyös N. László
Frederick Forsyth, a kém

forsyth.jpg

Frederick Forsyth a „Sakál napja” szerzője, akit hosszú ideje dicsértek kém krimijeinek hátborzongató realizmusa miatt, felfedi titkát: ő maga is az angol Secret Intelligence Service, az MI6 ügynöke volt. A 76 éves szerző hívei már korábban is gyanították, hogy köze lehet az MI6-hoz, ezt most formálisan is beismeri a szeptemberben megjelenő önéletrajzi könyvében.

Mint a BBC és a Reuters tudósítója hosszabb időt töltött az NDK-ban és Afrikában, ahol szoros kapcsolatot épített ki különböző kulcsfigurákkal. Korábban elismerte, hogy gyakran reális életének tapasztalatai alapján rajzolta meg könyveiben az összeesküvéseket és az akciókat; a De Gaulle elleni merénylet kísérlete adta az ötletet a „Sakál napja” megírására. Azt is elismerte, hogy voltak barátai a katonai hírszerzésnél. Egy újságcikkben utalt arra. hogy „együtt ebédelt egy magas rangú Intelligence Service-tisztviselővel”, bár arról nem adott magyarázatot, hogyan ismerkedtek meg, és soha sem árulta el, hogy beszervezték.

Új könyvének címe, „The Outsider: Életem az összeesküvésben” felfedi a korábbi fedő tevékenységét, ami a média világában nyílt titok volt. A kémek nagy szerepet játszottak Forsyth-nak a 70-es évek közepén irt regényeiben, a Negyedik jegyzőkönyvben, vagy az Ördög alternatívájában és azt sugallják, hogy már akkor lehettek tapasztalatai a kémkedés világában.

Mint a brit Királyi Légierő (RAF) vadászpilótája, aki tökéletesen beszélt németül és franciául, s akit a munkáltatója a Vasfüggöny, illetve az afrikai ellenséges vonalak mögé küldött, Forsyth természetes választás volt az MI6 számára. Úgy élt, mint James Bond, anélkül, hogy a külföldön működő brit kémek segítették volna.

Erre példa volt egy hamburgi eset. Első két regényének sikere után (A sakál napja és az ODESSA-akta) Forsyth a következő könyvén, a Háború kutyáin dolgozott, amelyben egy milliomos bányatulajdonos zsoldosokat bérel fel egy afrikai köztársaság vezetőjének megbuktatására. Az írónak biafrai tartózkodása során volt alkalma kapcsolatot teremteni zsoldosokkal, szüksége volt arra, hogy megtudja, a regényében szereplő szerencselovagok hogyan juthatnak a feketepiacon katonai nehéz fegyverekhez. Kapcsolatai azt mondták neki, hogy az illegális fegyverkereskedelem központja Hamburgban van. Forsyth, hamis személyazonossággal egy dél-afrikai gazdag mecénásnak adta ki magát fegyvervásárlási küldetéssel, és lényegében eljátszotta a könyvében megírt összeesküvést.

„Sikerült behatolni a világukba és meglehetősen büszke voltam magamra” mondta később. „Amit azonban nem tudok, vajon a fegyverkereskedő járt-e könyvesboltban röviddel a találkozásunk után. Ugyanis a kirakatban ott volt a Sakál napja, a hátsó borítón egy nagy fényképem,- azé az emberé, akit dél-afrikai fegyvervásárlónak vélt”.

Forsyth a szállodájában volt, amikor egy „belső barátjától” egy telefont kapott: „Fogd az útleveled és a pénzed és tűnj el”. Kétszer sem kellett neki mondani. „ Ott hagytam a ruháimat, az útlevelemmel és pénzemmel a vasúti pályaudvarra rohantam, ahol egy éppen kiinduló vontra ugrottam fel ejtőernyős ugrással. A kalauz megkérdezett hova megyek? Megkérdeztem őt, a vonat hova megy? Azt válaszolta, hogy Amsterdamba. Akkor én is odamegyek” mondtam.

Soha sem mondta meg, hogy ki volt az a „barát”, aki arra figyelmeztette, hogy a fegyverkereskedő bérencei jönnek, hogy revánsot vegyenek, bár szinte bizonyos, hogy egy MI6-os ügynök volt, aki beférkőzött a fegyverkereskedelem belső köreibe, s így megtudta, hogy Forsyth közvetlen életveszélyben van.

Forsyth a hidegháború csúcsán Kelet-Berlinben volt külföldi tudósító ahol a hírhedt NDK titkosszolgálat a Stasi rendszeresen lehallgatta és követte. .

Egy csehszlovákiai kirándulása során ahol az ottani titkosszolgálat, az StB szintén követte, a 25 éves Forsyth megismerkedett a bárban egy gyönyörű fiatal lánnyal, akit Janának hívtak. Iszogattak, együtt vacsoráztak, majd Forsyth azt javasolta, hogy tegyenek egy éjszakai kirándulást a városhoz közeli tavakhoz, mivel forró augusztusi éjszaka volt. „Így is tettünk. A kocsit leparkoltuk és lesétáltunk a tóhoz, levetkőztünk és fürödtünk egyet. Azután leterítettem egy takarót és szeretkeztünk. Később ott elnyúlva, és a csillagokat nézve azt mormogtam: kíváncsi lennék, hogy mit csinál most az Stb követőm? Mire a lány azt mondta: éppen most szeretkezett vele”.

Egy másik szerelmi kapcsolat arra késztette Forsyth-ot, hogy néhány hónappal később sürgősen térjen vissza Kelet-Németországból.

„ Volt egy csodálatos viszonyom egy lenyűgöző kelet-német lánnyal,” mesélte később. „Azt mondta, hogy a néphadsereg egy tizedesének a felesége, aki egy távoli, a cseh határhoz közeli garnizonban szolgál. Nagyszerű szerető volt, de eléggé titokzatos. Kifogástalanul öltözött és a lakásomban tartott majdnem egész éjszakás szerelmi légyottjaink után, sohasem engedte, hogy hazavigyem, ragaszkodott egy taxihoz a vasútállomásnál. Egy kicsit csodálkoztam az öltözékén, és a taxira költött pénzén. Egy napon kiszúrtam egy sofőrt az állomáson, akit láttam, hogy felcsípi Siggit. Azt mondta, hogy a lányt Pankowba szállította. Ez Kelet-Berlin egyik igen előkelő városrésze volt, Belgravia. Mindez egy tizedes fizetéséből?

Egy Nyugat-Berlini bárban egyszer két CIA-kinézetű fickó meghívott egy pohár italra. Amikor koccintottunk, halkan azt suttogták, hogy jó idegeim vannak, amikor lefekszem a kelet-német védelmi miniszter szeretőjével”

Elképzelhető milyen zavarban volt. Egy héttel később, elnézést kért munkáltatójától, a Reuters–től és egy kézitáskával átsétált a Charlie Checkpoint-nál Nyugat-Berlinbe, és hazarepült Londonba.

Következő posztja Biafra volt, ahonnan tudósított, kiemelve azt a növekvő humanitárius válságot, amelynek során gyermekek százezrei haltak meg az alultápláltság következtében. Mialatt az országban röpködött, megölték a hadsereg vezérkari főnökét, és szállodai szobájában a hadsereg bosszújának lehetett tanúja. A közeli elnöki villánál bomba robbant, és az elnököt is megölték. „Egész éjszaka a hotelszobám ablakából figyeltem a rebellis katonai vezetőket, akik aknavető gránátokkal járkáltak mindenfelé.”

„Az újságírás egy kicsit a kábítószerhez hasonlít. Nem hiszem, hogy az ösztön valaha is meghal. De a feleségem állandóan aggódik, korlátok között tart engem”-árulta el végezetül az író.

Sandy Forsyth most még jobban aggódhat, ha, mint várható, férje felfedi, hogy négy éven keresztül kockáztatta az életét az MI6 számára folytatott kémkedéssel.

 

Szólj hozzá

kémkedés Nagy-Britannia Forsyth