Irisinnek hívják és 2012-ben azonosították a Harvard kutatói, akik azért nevezték így el a hormont, mert a mozgással növekszik, gyorsítja a metabolizmust, jótékony hatással van a súlyra. A kutatók szerint úgy hat a zsírszövetekre, hogy átváltoztatja azokat barna zsírrá, amely lerakatként működik, de képes a zsírok elégetésére és hővé vá1toztatására.
Az akkori felfedezést azonban tudományos körökben kételkedéssel fogadták, mivel csak laboratóriumi egerekkel kísérletezték ki és olyan módszerrel, amelyet emberekkel nem lehetett alkalmazni. Most viszont ugyanazok a kutatók megtalálták az irisint az emberi vérben is. 10 huszonöt éves emberből 6-ot intenzív, aerobic típusú sportolásra /kerékpározás, séta, futószőnyeg/ késztettek hetente három alkalommal 12 hétig, 4 embert nem sportoltattak.
Az eredményről így számoltak be: ” Felfedeztük, hogy az irisin minimális mennyiségben, 1 ml-ben 3,6 nanogrammal van jelen a nem sportoló embereknél. A sportolóknál jelentősen emelkedik, ml-ként 4,3 nanogramm. Az új adatok kétségbevonhatatlanul mutatják, hogy az irisin létezik az emberben, kering a vérben és a mozgás szabályozza.”
Bár nagyon alacsony szinten cirkulál, mégis hasonlítható sok más hormonhoz, például az inzulinhoz.
A felfedezés lehetőséget ad új terápiák alkalmazására olyan metabolikus patológiák esetében, mint a diabétesz vagy a elhízás. A metabolizmus gyorsulása pedig jó hatással van az agyra és a szívre is.
A kutatók az eredményeket a fejlettebb technológiákkal érték el: mennyiségi típusú tömegspektrométert használtak és javítottak az elemzési módszeren is.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
