Jelen generációnk népbetegsége lett a közöny.
Persze kinek nem inge, ne vegye magára, de úgy érzem, a társadalom nem feltétlen a helyes irányba halad.
Folyamatos stresszben élünk. Függünk a különféle ketyeréinktől, szociális érzékelésünk pedig egyre csak tompul.
Az utcán az emberek, nem egymás szemébe néznek, mindenki a saját, éppen keze ügyébe kerülő okos-eszközét böngészi, s csörtet mélán a rideg aszfalton.
Elszomorító belegondolni, hány és hány élményt szalasztunk el nap mint nap, pedig csupán észre kéne vennünk őket.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni: élünk.
Pedig sokszor egyetlen mosoly is elég ahhoz, hogy szebbé tegyen mindent.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
