2016. jan 15.

Háború a Vörös Brigádok ellen

írta: Göbölyös N. László
Háború a Vörös Brigádok ellen

voros_brigadok.jpg

Fabiola Paterniti olasz újságírónő A tábornok emberei. A terrorizmus elleni harc története című könyvében a Vörös Brigádokkal kapcsolatos események egy kevésbé ismert oldalát tárja fel: hogyan dolgozott Carlo Alberto Dalla Chiesa csendőrtábornok antiterrorista sejtje, milyen módszereket használt és kik voltak az emberei.

A könyvből kiderül, hogy a sejt komoly segítséget kapott az Olasz Kommunista Párttól, amelynek árnyékkormányának belügyminisztere, Ugo Pecchioli összehozta Dalla Chiesát egy, a Vörös Brigádokba beépült kommunistával (nevét máig nem fedték fel), akinek információi lehetővé tették a szélsőséges csoport tagjainak letartóztatását.

Az újságírónő meginterjúvolt olyan csendőröket is, akik „fedésben” vettek részt a sejt munkájában, valamint két ügyésszel, akik a nyomozási gépezetről és a „vasfüggöny” mögötti rendőrségekkel tartott kapcsolat nehézségeiről beszéltek.

Dalla Chiesa és emberei egy családot alkottak. Az életüket kockáztatták és úgy dolgoztak, mint egy titkos szolgálat. A sejt tagjai illegalitásban éltek, hogy a Vörös Brigádok, amelyeknek jól működött az „elhárító” részlege, ne tudja őket azonosítani és megölni. Kimerítő kiképzéseken vettek részt, a csapatot a firenzei altiszti iskolások közül válogatták ki. Fedőnevükön szólították egymást és ezt a szokásukat ma is tartják. Feleségeik sem tudták, hogy milyen munkát végeznek.

A sejt a tábornok stratégiája szerint működött, amely megfelelt Dalla Chiesa partizán múltjának, katonai mivoltának, és a carabinieriknél szerzett tapasztalatainak. Emberei ügyesek voltak a követésben, sokszor 30-40 ember követett egy gyanúsítottat, beépültek, kartotékoztak, elemezték a Vörös Brigádok taktikáját, ki-bejártak a börtönökbe, beszélgettek a rabokkal, behatoltak a brigádisták búvóhelyeire, és foglalkoztak a bűnbánókkal. Gian Paolo Sechi az elsők között volt, aki kihallgatta az első bűnbánót, Patrizio Pecit, akinek a testvérét a Vörös Brigádok bosszúból meggyilkolták. Peci ma is titkos helyen él, védelem alatt.

A sejt emberei figyelemmel kísérték a terrorizmus társadalmi helyzetét is. Mint ahogy Virginio Rognoni egykori belügyminiszter elmondta, Dalla Chiesát nyugtalanította, hogy egyes rétegekben szimpatizáltak a Vörös Brigádokkal. Egy volt brigádtag szerint mintegy 30-40 ezer támogatójuk lehetett, többek között értelmiségiek, polgárok és újságíró körökben. A tábornok szerint ez igazi pszichológiai háború volt, még hozzá egyenlőtlen fegyverekkel.

A könyv foglalkozik a politika és a tábornok közötti alig ismert kapcsolatok hátterével is. Azzal például, hogy a Vörös Brigádok vezetőinek, Alberto Franceschininek és Renato Curciónak a letartóztatása után a belügyminisztérium miért szüntette meg a sejtet. Hiába tiltakoztak és érveltek azzal, hogy a brigádistáknak Svájcban második világháborús fegyvereik vannak, amelyeket Olaszországba szállítanak. Nem hallgatták meg őket és a Vörös Brigádok folytatták gyilkosságaikat. Sokak szerint az sem volt véletlen, hogy erre a feloszlatásra nem sokkal Aldo Moro volt miniszterelnök, keresztény-demokrata pártelnök 1978 márciusi elrablása előtt került sor.

Carlo Alberto Dalla Chiesát éppen a terrorizmus ellen elért eredményei miatt bízták meg azzal, hogy prefektusként irányítsa a szicíliai maffia elleni harcot. E munkáját azonban hamar kerékbe törte meggyilkolása. Alig 4 hónappal kinevezése után 1982. szeptember 3-án Palermo közelében gépkocsijában lőtték szitává feleségével és testőrével együtt a maffia bérgyilkosai.

 

Szólj hozzá

maffia történelem terrorizmus Olaszország Vörös Brigádok Dalla Chiesa