Mintha megátkozta volna az Örökkévaló 2016 januárját. Egymás után távoznak világhírű művészek, akik munkásságukkal egész korszakokat, életérzéseket jelentettek. Most ismét búcsúzunk: csütörtökön San Franciscóban 74 éves korában elhunyt Paul Kantner, a Jefferson Airplane alakítója.
A pszichedelikus amerikai rock meghatározó zenekara, a klasszikus „acid” legnagyobb képviselője volt az Airplane a Grateful Dead mellett, a nagy „szeretetnyarak”, a csodálatos fesztiválok, Monterey és Woodstock szereplője. Ők nyitották meg 1968 nyarán Bill Graham San Franciscó-i Fillmore Westjét, a rock-történet egyik leghíresebb koncerttermét. Olyan, ma is nélkülözhetetlen albumokat készítettek, mint a Surrealistic Pillow (1967), a Crown of The Creation (1968), vagy a Volunteers (1969), amelyek hallatán – hála nem utolsósorban Grace Slick és Kantner „lebegő” énekének, és az LSD-áztatta gitárhangoknak – az ember akkor is másik dimenzióba tudott kerülni, ha semmilyen szert nem vett magához. A Somebody to Love és a White Rabbit című dalaikat nem véletlenül idézik azóta is számos olyan filmben, amely a „Flower Power” koráról szól.
Paul Lorin Kantner Frisco szülötte volt (1941. március 17). Apja utazó ügynök volt, aki anyja halála után katonaiskolába küldte őt. A drill elől a sci-fi irodalomba és a zenébe menekült, példaképe Pete Seeger volt, és eredetileg folk-énekes szeretett volna lenni. Amikor 1965-ben találkozott Marty Balinnal és elhatározták, hogy zenekart alapítanak, a folk-rock műfajt célozták meg – az élet és nem utolsósorban a hely szelleme azonban másképp akarta. „Ha őrült akarsz lenni, menj San Franciscóba, ott senki sem fogja észrevenni” – mondta. Élete végéig hű maradt a városhoz, miként a zenéhez is, szinte az utolsó időkig megmaradt törzshelyének a North Beach-i Caffe Trieste klub.
Kantner távozásával olyan újabb nagyszerű muzsikus távozott el, akit megszólaltathattam. 1994-ben látogatott el Magyarországra, a Diáksziget-Eurowoodstock fesztiválra. Paul nem bánta meg, hogy akkor a 25. évfordulós amerikai Woodstock-emlékbuli helyett az Óbudai-szigetet választotta, mert itt megtalálta a „béke, zene, szerelem” szentháromságának újjászületését. Amikor a Surrealistic Pillow születéséről kérdeztem, így válaszolt: "Sokan azt hiszik a mai napig, hogy tudományosan belőttük magunkat, vagy más bonyolult koncepcióval találtuk ki ezt a lebegő zenét. Holott csupán a közöttünk lévő vibrálás gyújtott meg néhány szikrát, amelyek aztán berobbantak, csak úgy spontánul. És ugyanilyen természetességgel állt össze az egész lemez egyetlen, egységes freskóvá". Elmesélte azt is,hogy egy visszatérő álmában részt vesz egy holdutazáson, és a Hol egy furcsa, fényes szövésű függőágyban alszik...
Az a woodstocki hangulat már nyomokban sincsen meg a szigeten, a Jefferson Airplane zenéje azonban örökre itt marad gyógyíthatatlan öreg hippik lelki ruhájaként, még akkor is, ha a Szürreális Párna pilótája végleg leszállt.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
