2016. feb 08.

Nők az Ellenállásban

írta: Göbölyös N. László
Nők az Ellenállásban

ellenallonok.jpg

„Az önfeláldozást illetően a nők bátorsága felülmúlja a férfiakét” – állította Máhátmá Gandhi. Az amerikai Kristin Hannah Csalogány című könyve ezt a véleményt erősíti.

Az egyik történet 1940-ben kezdődik, amikor Hitler csapatai megszállják Franciaországot. A 19 éves Isabelle-t fegyelmezetlenség miatt kizárják egy apácák által fenntartott iskolából. Az apa lányát ezek után elküldi az idősebbik lányához vidékre. A Párizstól Carriveau-ig tartó hosszú utazás alatt a lány elborzadva és felháborodva látja, hogy bánnak a megszállók az emberekkel. Isabelle a vonaton találkozik Gaétan-nal, aki az ellenállás egyik vezetője, így kerül ő is kapcsolatba Charles De Gaulle „Szabad Franciaország” mozgalmával. Apjának és nővérének azonban fogalma sincs arról, hogy milyen veszélyekkel néz szembe a „fegyelmezetlen lány”, akiből a körülmények és Gaétan hatása felszínre hozta az eddig rejtett tulajdonságokat: a fizikai fáradtság tűrését, az önfeláldozást, a bátorságot, a fegyelmet.

Gaétan nevezte el Csalogánynak, ez lett a fedőneve is. Sok angol pilóta köszönhette neki életét, akinek a gépét lelőtték a németek. Végül elfogták, amikor a sokadik pilótát menekítette a hegyekben Spanyolország felé. A Gestapo hóhérai egyetlen szót nevet sem tudtak kicsikarni belőle a legdurvább kínzásokkal sem. Isabelle félholtan koncentrációs táborba került, az amerikaiak szabadították ki, amikor már csak árnyéka volt önmagának.

A másik történet Vianne-é, akinek férjét besorozták a náci hadseregbe. Ő csendben beletörődik abba, hogy egy német tiszt szállásolta be magát hozzá, önmagát és kislányát akarja megmenteni. De hamarosan szükségét érzi annak, hogy megszegje a törvényeket és zsidó gyerekeket mentsen. Végül kényszerű helyzetében megöli a tisztet. Utána azonban egy szadista Gestapo-parancsnok foglalja el otthonát, és Vianne némán tűri az ismétlődő erőszakot.

Sok évvel később öregasszonyként, fájdalmas emlékekkel tele mondta fiának. „A férfiak mesélik a történeteket. A nők mennek előre. Mi árnyékban harcoltunk. Amikor befejeződött, számunkra nem volt díszfelvonulás, nem kaptunk kitüntetéseket, a történelemkönyvek sem emlékeztek meg rólunk. A háború alatt tettük, amit tenni kellett é amikor vége lett, összeszedtük magunkat és elölről kezdtük az életünket.”

A regényben szereplő többi nő története is arról a bátorságról szól, amellyel a II.világháború idején harcoltak egy hatalomra éhes, őrült rendszer ellen. Hogy hetvenegy évvel a világégés vége után megmaradjon az emlékük.

Szólj hozzá

irodalom nácizmus zsidóság filoszemitizmus II.világháború USA Franciaország