2016. már 01.

Felszabadultak-e a nők a szexuális felszabadítás által?

írta: Göbölyös N. László
Felszabadultak-e a nők a szexuális felszabadítás által?

szexszab.jpg

Thérése Hargot francia filozófus-szociológus, aki a Sorbonne-on szerzett Master-fokozatot családtudományokból, nemrégiben jelentette meg Szexuálisan majdnem felszabadult ifjúság (Une jeunesse sexuellement libérée ou presque) című könyvét. Ebben felteszi a kérdést, hogy milyen hatása van a szexuális felszabadításnak a szex-szel való kapcsolatunkban. Erről kérdezte őt a Le Figaro munkatársa.

-Mi változott meg alapvetően?

-Alapvetően semmi. A norma megváltozott, de a kapcsolatunk a normához ugyanaz maradt. Egyszerűen átmentünk a „szülni”-ből az „élvezni”-be. A „nem lehetnek szexuális kapcsolatok a házasság előtt”-ből a „lehető leghamarabb legyenek szexuális kapcsolataink”-ba. Azelőtt a normát egy intézmény, főként vallási szabta meg, ma a pornóipar adja. A pornográfia a normák új szállítója a szexuális életet illetően.

Míg a normák régen külsődlegesek és explicitek voltak, ma belsők és implicitek. Nincs szükségünk intézményre, amely megmondja nekünk, mit tegyünk, magunktól is jól integráltuk. Nem mondják meg nekünk explicite, hogy mikor legyen gyerekünk, de jól integráltuk, hogy mi a „jó pillanat” az anyaságra, főleg ne túl korán, és amikor az anyagi helyzetünk már megfelelő. Ez csaknem rosszabb. Minthogy felszabadultnak érezzük magunkat, nem vagyunk tudatában annak, hogy normáknak vagyunk alárendelve.

-Melyek a kritériumai ezeknek az új szexuális normáknak?

-Az új, hogy bekerültek a teljesítmény és a sikeresség fogalmai a szexualitásba, az életünkbe és az anyaságba is: jó anyának kell lenni, sikerülnie kell a gyereknek és a párkapcsolatnak. Aki teljesítményt mond, hatékonyságot, az elérés feszültségét is mondja. Ez a feszültség diszfunkciókat okoz. A viszonyunk a szexualitáshoz nagyon zaklatott, mert arra ítéltettünk, hogy sikeresek legyünk.

-Ez vonatkozik a férfiakra és a nőkre is?

-Igen, de különböző módon. A sztereotípiákban maradunk: a férfinak sikeresnek kell lennie a szexuális teljesítményben, a nőnek az esztétikai kánonoknak kell megfelelnie. Úgy tűnik, a normák közé tartozik a higiénia is, ami a régi erkölcsöt helyettesíti. Az AIDS, a szexuálisan átadható betegségek, a nem kívánt terhességek mind a szexuális forradalom gyermekei, abban a hitben nőttünk fel, hogy a szexualitás veszélyes. Azt mondják nekünk, hogy szabadok vagyunk, de ugyanakkor veszélyben is vagyunk. Tiszta szexről beszélnek, a morált higiéniára cserélték. A kockázat kultúrája, a szabadság illúziója, ez a liberális koktél uralkodik a szexualitásban is. Ez a higiénista beszéd nagyon hatástalan.

-Ön szexológusként dolgozik középiskolákban. Mit tapasztal a kamaszoknál?

-Ami a legszembetűnőbb, az a pornográfia hatása a szexualitás értelmezésében. A technológiák és az internet fejlődésével a pornográfia végtelenül elérhetővé és személyre szólóvá vált. Nagyon fiatal korban felkelti a szexuális érdeklődést. Tizenhárom éves lányok kérdezik, hogy mi a véleményem a hármasban történő szexelésről. A pornó honlapokon túl „pornó kultúrának” nevezhetjük, ami megjelenik a klipekben, a valóságshow-kban, zenében, reklámban.

-Milyen hatása van a pronográfiának a gyerekekre?

-A pornográfia rabul ejti a gyerek képzeletét, mielőtt ki tudná alakítani saját képeit, fantáziáját. Nagy bűntudatot fejleszt ki benne, amiért a képeken keresztül érez szexuális izgalmat és függőséget, mert képzeletének nem volt ideje kialakulni.

-Tehát a 21. században szexuálisan szabadnak lenni azt jelenti, hogy 12 éves korában joga van a gyereknek a fellációhoz. A szexuális felszabadítás ezek szerint a nő ellen fordult?

-Teljességgel. Az ígéret, hogy „a testem az enyém” átalakult „a testem rendelkezésre áll”-ra. A fogamzásgátlás, az abortusz, a szülés irányítása, csak a női testet változtatta meg, a férfiét nem. Az egalitárius feminizmus, amely hadat üzent a macsóizmusnak, csak a közéletben teremti meg a nők tiszteletét. De az intimitásban, nevezetesen a szexuális intimitásban megmaradt az erőszak. A közszférában a nők tiszteletét harsogják, a magánszférában a pornó-filmeket nézik és a nőket tárgynak tekintik. Miután bevezette a nemek háborúját, amelyben a nőket a férfiakkal való direkt versenybe kényszerítik, a feminizmus destabilizálta a férfiakat, akik a szexuális intimitásban nyerik vissza dominanciájukat. A pornográfia gyakran mutat be nőkkel szembeni erőszakot, az 50 szürke árnyalata sikere a tanú erre.

-Ön bírálja a „beleegyezés” morálját, ami azt jelenti, hogy minden szexuális aktus szabad, ha „akart”.

-Felnőtt szemmel hajlamosak vagyunk meghatottan nézni a legfiatalabbak szexuális szabadságát, hogy nincs tabu előttük. Valójában óriási nyomás alatt állnak és egyáltalán nem szabadok. A „beleegyezés” morálja nagyon igazságosnak indult, de kiterjesztették a gyerekekre is, azt igényelve tőlük, hogy úgy viselkedjenek, mint a felnőttek, tudjanak igent vagy nemet mondani. Manapság hajlamosak vagyunk elfelejteni a szexuális éretlenség fogalmát. Pedig ez fontos dolog. Egy bizonyos kor alatt olyan érzelmi éretlenség van, amely lehetetlenné teszi a „nem” kimondását. Nincs beleegyezés, a gyerekeket meg kell védeni.

-Ön a természetes fogamzásgátlás mellett van és bírálja a tablettát. Miért?

-Nem annyira a tablettát, inkább a fogamzásgátlás körüli feminista és orvosi beszédet. A feminizmus és a nők ügyének emblémájává teszik. Amikor azt látjuk, hogy milyen hatással van az egészségre, van miben kételkedni. A nők változtatnak a testükön, soha nem a férfiak. Ez teljesen egyenlőtlen dolog. Ebben a perspektívában érdekelnek a természetes módszerek, mert ezek érintik egyformán a nőket és a férfiakat. Azokon az ismereteken alapulnak, amelyek a nőknek vannak a testükről, és a bizalmon, amelyet a férfinak éreznie kell a nő iránt, a női ritmus és valóság tiszteletben tartásán. Én ezt sokkal fontosabbnak tartom, mint gyógyszert osztogatni teljesen egészséges nőknek. Azzal, hogy a fogamzásgátlást kizárólag a nők dolgává tettük, levettük a felelősséget a férfiakról.

-Ön foglalkozik a homoszexualitással, amely foglalkoztatja a serdülőket.

-Ez ma elsősorban politikai harc. A jogok védelmének jegyében a szivárvány-zászló alá gyűjtöttek különböző realitásokat, amelyeknek semmi közük egymáshoz. Mindenki, aki azt állítja magáról, hogy homoszexuális, másképpen éli meg, más a története. Ez vágyak, fantáziák kérdése, és semmiképpen nem identitás. Ez a probléma foglalkoztatja a serdülőket, akik az identitásukat keresik. Kinyilvánítása felveti a serdülőkben a kérdést: „Honnan tudja az illető, hogy homoszexuális, és hogyan tudhatom meg, hogy én az vagyok-e?” A homoszexualitás félelmet kelt, mert a fiatalok attól tartanak, hogy ha azok, akik ezen nem változtathatnak. Meghatározni az embereket, mint homoszexuálisokat, homofóbiához vezet. A szexualitás nem identitás. A szexuális életem nem határozza meg, hogy ki vagyok.

-Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a fiatalok szexuálisan kiteljesedjenek?

-Nem erre kell tanítani őket, hanem inkább arra, hogy személyiségükben teljesedjenek ki. Ebben az összefüggésben a szexualitás másodlagos. Ahelyett, hogy fogamzásgátlóról, abortuszról beszélünk a gyerekeknek, inkább segítenünk kell felépíteni magunkat, kifejleszteni önmegbecsülésünket. Nem szexuális nevelési, hanem filozófiai órákra van szükség.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

szex életmód Franciaország Társadalom