2016. már 21.

Tudatosan vagyunk rosszak és ösztönösen jók?

írta: Göbölyös N. László
Tudatosan vagyunk rosszak és ösztönösen jók?

orange-mecanique_cils-tt-width-604-height-630-lazyload-1-fill-0-crop-1-bgcolor-000000.jpg

A kutatók szerint különbözően ítéljük meg egy cselekedet tudatosságát aszerint, hogy az morálisan pozitív, vagy negatív.

A pszichológia szerint ennek okozója az úgynevezett Knobe-hatás: valakinek a magatartását figyelve nehezebben ítélünk tudatosnak egy jócselekedetet, mint egy rosszat. Az észak-karolinai Duke egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy agyi szinten hogyan születnek ezek az előítéletek. A Scientefic Reports-ban megjelent tanulmány szerint a gyökere kognitív rendszerünkben van: egy cselekedet tudatosságának megítélésében agyunk különböző zónáit aktivizáljuk aszerint, hogy pozitív vagy negatív a hatása. Ennek a felfedezésnek közvetlen hatása lehet az igazságszolgáltatásra is, amennyiben arról kell dönteni, hogy egy bűnelkövetés tudatos volt-e. „Nincs semmiféle logikus ok arra, hogy a jó vagy a rossz következményeire alapozva ítéljünkegy bűnelkövetés tudatosságáról. A tudatosságban csak a cél van, az akarat az elkövető részéről, amelyet mind a negatív, mind a pozitív oldaláról kellene vizsgálni. De ez nem így van” – mondta Scott Huettel, az egyetem neurológusa.

Huettel egy példával magyarázta meg a fentieket: képzeljünk el egy vezérigazgatót, aki tudja, hogy a vállalat új terve környezetromboló lesz, őt azonban a környezet nem érdekli, a tervet jóváhagyja a vállalat, nyereségre gondolva. A kérdés: a vezérigazgató tudatosan rongálja a környezetet? Ha a válasz igen, akkor az embereknek ahhoz a 82 %-ához tartozunk, akik szintén igennel szavaztak. Ha viszont a vezérigazgató olyan tervnek ad zöld utat, amely kedvez a környezetnek, csak 23% gondolja  úgy, hogy tudatosan tette.

A kutatók önként jelentkezőkön vizsgálták a jelenség gyökereit funkcionális mágneses rezonanciával és rájöttek, hogy két különböző agyi mechanizmust használunk egy cselekmény tudatosságának értékelésében.

A negatív következményekkel járóknál az érzelmeket kialakító zónák aktivizálódnak az agyban, amelyek viszont hallgatnak, amikor pozitív hatású tett megítéléséről van szó, ekkor inkább a racionalitásért felelős zónáé a főszerep.

Vagyis, amikor rosszat kell gondolnunk valamiről, akkor az érzelmeinkre alapozunk, amikor jót, akkor az eszünkre – foglalja össze a neurológus – mivel tudjuk, hogy dicséretesnek tűnő magatartások mögött sokszor egészen más motivációk vannak.

A kísérlet nemcsak pszichológiai vagy filozófiai szempontból érdekes: az igazságszolgáltatás is okulhat belőle: egy tudatos, vagy előre megfontolt gyilkosságot a bíróság súlyosabbnak ítél meg és súlyosabb büntetést szab ki, de a kutatás kimutatta, hogy bár egyfelől a szándékosság joggal befolyásolja morális értékelésünket, másfelől igaz az is, hogy könnyebb úgy dönteni, hogy egy erkölcstelen tettet szándékosan követtek el, tehát potenciálisan súlyosabb, mint amennyire a valóságban.

 

Szólj hozzá

tudomány társadalom életmód pszichológia