2016. máj 04.

Breivik „igaza”

írta: Göbölyös N. László
Breivik „igaza”

utoya.jpg 

2016.április 20-án egy oslói bíróság elítélte a norvég államot az Emberi Jogok Európai Konvenciójának be nem tartása miatt azon a címen, hogy Andres Behring Breiviket elszigeteltségben tartják börtönében több mint 5 éve.

Laurent Hincker francia ügyvéd, aki a strasbourgi bíróságon dolgozik, a Le Figaro olvasói számára magyarázta el, hogy mi volt a motivációja ennek az ítéletnek, amely felháborodást keltett az áldozatok hozzátartozóiban és a nemzetközi közvéleményben.

Emlékeztetőül: Breivik 2011. július 22-én két merényletben 77, többségében fiatalt ölt meg, és 151-et megsebesített. A szélsőjobboldali eszméket valló tömeggyilkost a bíróság 21 évi börtönbüntetésre ítélte. A halálbüntetésnek 1979-ben történt eltörlése óta ez a legsúlyosabb büntetés Norvégiában, ezt azonban öt-öt évvel meg lehet hosszabbítani, ha fennáll a visszaesés kockázata, tehát adott esetben a 21 év ténylegesen életfogytiglant is jelenthet.

A norvég igazságszolgáltatás helyt adott azonban a terrorista fellebbezésének, mivel úgy ítélte meg, hogy fogva tartásának körülményei nem felelnek meg az Emberi Jogok Európai Konvenciója talaján működő strasbougi bíróság jogállásának.

A strasbourgi bíróság arányossági kontrollt gyakorol, ellenzi, hogy a fogollyal kapcsolatos intézkedések az ügy körülményeit és a fogoly helyzetét tekintve szükségesek-e.

A börtönbüntetésnek több funkciója van. Egyrészt - és ez a fő funkció – hogy büntesse az elkövetőt és megvédje tőle a társadalmat. Ugyanakkor az újrabeilleszkedéast is kell szolgálnia. És semmi esetre sem lehet a kínzás helye. A Konvenció 3. cikkelye kimondja, hogy senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak kitenni. Az elszigetelést, ugyan, lehet alkalmazni, de nem a végtelenségig. Minden államnak kötelessége időszakosan újra megvizsgálni ezt az intézkedést, megindokolni fenntartását, ellenőrizni a fogartartott fizikai és mentális állapotát.

A bíróság több esetben figyelmeztetett egy-egy államot, pl. Oroszországot a Kalasnyikov-ügyben, vagy Romániát a Florea-ügyben,  hogy kötelessége az emberi méltóságot biztosító  körülményeket adni. Elszigetelés-ügyben 2006-ban hoztak döntést Franciaországban a hirhedt terrorista, „Carlos” esetében. A bíróság emlékeztetett arra, hogy a börtön nem egy jogok nélküli hely, hogy a fogvatartottakat megilleti az orvosi ellátás, a levelezés joga (a levelek csak kivételesen súlyos okok miatt bonthatók fel) és elfogadható élettér. Számos országot ítéltek el a börtönök túlzsúfoltsága miatt. Ezenkívül általában rendelkezhetnek az alapvető jogokkal, köztük a szavazati joggal. Ez utóbbi nem engedélyezése miatt rótták meg több alkalommal Nagy-Britanniát, amely ezt elutasította és elítéltjei továbbra sem szavazhatnak.

A francia jogász szerint azonban a konvenció ilyen szigorú alkalmazásának eredménye a tagállamok „elhidegülése” lehet és már több ország, köztük éppen Nagy-Britannia és Oroszország már jelezték, hogy fontolóra vették a kilépést. Több ország azt is szemére veti Strasbourgnak, hogy a „bírák kormánya” akar lenni, amely beavatkozik a nemzeti törvényhozásokba. Ám az Emberi Jogok Európa Bírósága a strasbourg-i Európa Tanácshoz, egy olyan nemzetközi szervezethez van kötve, amely ma 47 országot tömörít. Ezek az országok kötelezték magukat, hogy tiszteletben tartják azokat az alapértékeket, amelyek talpkövei az Európa Tanácsnak, nevezetesen a demokráciát, a jogállamot, az emberi jogokat az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosításával.

Az oslói bíróság azért alkalmazta közvetlenül az európai konvenció jogrendszerét, mert ezt kell alkalmaznak az egyes ország minden törvénykezése előtt, és a strasbourgi bírósághoz csak akkor lehet fordulni, ha már kimerült minden belső lehetőség.

Ma, amikor a 28-ak Európáját a széthullás fenyegeti, vigyázni kell arra, hogy a 47-ek Európája se hulljon szét a közvélemény nyomása alatt, amely nehezen ért meg olyan igazságos jogi döntéseket, amelyek sokkolhatják – mondja Laurent Hincker.

A nem jogász gondolkodású, és az európai konvenciót az ilyen extrém esetekre alkalmatlannak tekintők azonban aligha ítélnének el egyetlen országot is, amely egy ilyen megrögzött gonosztevőt, mint Breivik, akár „embertelen” körülmények között tartana fogva. E neonáci tömeggyilkos nemhogy soha egy pillanatra nem tanúsított semmi megbánást, hanem még ezt az ügyét is arra használta fel, ismét nyilvánosságot kapjon, és hangot adjon sötét nézeteinek. A 77 meggyilkolt fiatal vérét soha nem mossa le senki róla, még egy jószándékúan humanista európai jogrend sem.

Szólj hozzá

jog terrorizmus tömeggyilkos Norvégia Anders Breivik neonácizmus