2016. jún 24.

Gyógyító művészet

írta: Göbölyös N. László
Gyógyító művészet

art-therapy-0791.jpg

Kollázzsal csendesíteni a dühöt, improvizálni a színházban egy családi emlékból, rajzolni a depresszió ellen…messze van már az idő, amikor az emberek kézimunkázással töltötték az időt a pszichiátriai intézetekben. Ma a művészet-terápia mindenhol megjelenik.

Ott van az autista zavarokban szenvedők mellett, a bűnözők, a gyászolók mellett. Szaporodnak a „kreatív lapok”, a kollázs- és akvarell-műhelyek. Az art-terapeuták szerint ez mentőöv annak, aki egyedül nem tudja magát felszínre hozni.

„Tapasztaljuk ezt betegeknél, a gyerekeknél, akik a kórházban megterhelő kezelésen esnek át. A rajzolással egy időre elfeledkeznek a valóságról” – mondja a Le Figarónak Laurence Bosi, a Képzelet Orvosai (Médecins de l’imaginaire) francia alapítvány vezetője.

Az ugyancsak francia Kacagó víz (L’eau rieuse) műhelyei a gyászolókkal foglalkoznak. Azokkal, akik elvesztettek egy szeretett lény és nem találják életük értelmét. Koncentrálási és memória-problémáik vannak és semmire sem vágynak. Rövid versek felolvasása, megtanulása, néha átírása felébreszti bennük az érdeklődést és segít tovább élni az életet.

A művészet-terápia, amelyben felhasználhatók a neurológia, a pozitív pszichológia legújabb eredményei, egy humánusabb alternatívát kínál a klasszikus pszichológiánál – mondják alkalmazói.

A művészet-terápiát sikerrel alkalmazzák a túlmozgásos gyerekeknél, akiket a mese vagy a kollázs-műhelyekben foglalkoztatnak.

Rollo May amerikai pszichiáter mondása: „És ha a képzelet és a művészet nem az élet felszínes díszítése lenne, mint ahogy túl gyakran hiszik, hanem minden emberi tapasztalás fő forrása?”

A művészet-terápia ugyanakkor megőrzi a hagyományos csoportos terápia nagy előnyét, hogy a csoportban végzett tevékenység során, ki-ki megtapasztalhatja, hogy vannak sorstársai, hogy nincs egyedül, így terhét könnyebben elviseli, mert megoszthatja azt.

Jean-Pierre Klein 1973 óta foglalkozik művészet-terápiával. Fedezze fel önmagában élete művészét (Découvrez-vous artiste de votre vie) című könyve a közelmúltban jelent meg Franciaországban.

„Gyermekekkel és serdülőkkel foglalkozó pszichiáterként hamar felismertem a klasszikus pszichoterápia korlátait, amely a páciensek istrospekcióján és beszédén alapul. Családi titkok, személyiségzavar, vagy megrontás esetén inkább azt kértem, hogy rajzoljanak valamit. Nem figuratív rajzokat vártam a családjukról, hanem valami képzeletbelit és erről kértem egy történetet. Apránként rájöttem, hogy a problémájukról beszélünk anélkül, hogy megneveznénk azt. Ez a művészet-terápia lényege, úgy gyógyít, hogy a páciens megszabaduljon a problémájától, amellyel nem lehet közvetlenül szembesülni. Lassan kiszélesítettem a formákat bábokkal, fotózással és művészeket alkalmaztam” – mesélte Klein saját kezdeteiről a Le Figarónak.

A művészet-terapeuta szerint sokszor elég az ő puszta jelenléte is, mert a páciens a passzív pozícióból átmegy aktív tevékenységbe, azzal, hogy kitalálja, mi az a rettenet, amit megél. Enigmatikus találkozást próbál létrehozni a saját produktumaival és itt feleslegessé válik a szó és a tanúskodás. De a terapeuta az, aki belülről ismeri a művészetet és segíthet a páciensnek abban, hogy továbblépjen, mert rendszerint egy művészeti ág szakértője. Klein úgy véli: az a legérdekesebb, hogy a pszichoterápiában oly fontos kapcsolat sokszor áthelyeződik a produktumra.

„Nagyszerűnek tartom, hogy a terápia a művészeteken keresztül segítséget tud adni az Alzheimer-kórban szenvedőknek, a drogfüggőknek, a raboknak. A Théatre de la Ville és a Musée de l’Art Moderne kérte tőlünk olyan munkatársaik képzését, akik autisták fogadásával foglalkoznak. Van azonban egy veszély, amely fenyeget bennünket: a tendencia, hogy alkalmazott pszichoanalízist akarnak csinálni belőle. Egyesek nem haboznak „vad módon” értelmezni egy rajzot, egy kitalált történetet. Azzal az ürüggyel, hogy olvasták Freudot, azt mondják: „Nem oldottad meg Ödipusz-komplexusodat anyáddal.” A művészet –terápia soha nem ront ajtóstól a házba, olyan, mint egy szelíd gyógymód” – mondta Jean-Pierre Klein,  aki szerint e megközelítés lényege, hogy teljes mértékben cselekvő szereplője lesz egy művészi produkció folyamatának, mert ilyen aktív lesz az életében is. És szabad is lesz, mert bár van az art-terápiában egy betartandó keret, pontos utasításokkal, szabályokkal, de amelyek paradox módon lehetővé teszik mindenki számára a szabadság elérését. A francia szakember számára több mint 40 év után is hihetetlen, hogy e keretek között is milyen különös formákat tud mindenki improvizálni, játszani annak érdekében, hogy legyőzze démonait. 

Szólj hozzá

egészség művészet életmód gyógyítás Franciaország