2016. júl 20.

Vietnam Tarzanja

írta: Göbölyös N. László
Vietnam Tarzanja

tarzan.jpg

Ho Van langnak három évvel ezelőttig fogalma sem volt arról, hogy a Föld gömbölyű, soha nem látta a tengert és nem ismerte a pénzt. A szex is rejtély volt számára. A 43 éves férfi 40 évig élt a dzsungelben.

Édesapja, Hog Van Tahn 1971-ben, a vietnami háború idején vitte magával egyéves fiát és elmenekült vele falujából. A falut lebombázták az amerikaiak és az apa azt hitte, hogy családtagjai meghaltak. Legkisebb fiával menekült el Quang Ngai tartománynak erdeibe és 40 évet töltöttek ott együtt.

Egy kunyhóban éltek, vadászattal szereztek maguknak élelmet. Négy évtizedig abban a hitben voltak, hogy a háború még tart. Néha találkoztak más emberekkel és legenda kezdett kialakulni körülöttük. Tri, az egyik otthon maradt fiú, akit halottnak hittek, elkezdte keresni őket, majd a vietnami kormány 20 emberrel csatlakozott hozzá. Megtalálták őket és a kormány ajándékozott nekik egy házat egy közeli faluban.

Az immár 86 éves apa és fia élete gyökeresen megváltozott. Lang most testvérével együtt földet művel, és boldognak mondja magát, bár apjával együtt nosztalgiát érez a dzsungel után.

Alvaro Cerezónak, a Docastaway extrém utazásokra szakosodott ügynökség menedzserigazgatójának néhány hónappal ezelőtt sikerült találkoznia Langgal, együtt visszamentek a dzsungelbe, ahol öt napot töltöttek együtt. Cerezo megismerte Lang ottani életét, sokat beszélgettek és Cerezóban az a benyomás alakult ki, hogy egy olyan emberrel találkozott, aki „gyerekként viselkedik, nem ismeri az idő fogalmát, az energia forrásait, de aki meg tudott menekülni, mert ismerte a természetet.”

Cerezo rájött, hogy Hang és Lang a túlélés érdekében gyakran változtatták kunyhójuk helyét. Hol völgyben, hol hegyen laktak, de mindig víz közelében. Mindent megettek: gyümölcsöt, mézet, zöldségeket, ananászt, leveleket, de majmokat, kígyót, békát, halakat is, amelyeket kézzel fogtak meg. Amíg Hang együtt volt a menedzserrel, megevett egy denevért is.

Apa és fia legalább húsz edényt készítettek a dzsungelben talált bombadarabokból, és egy amerikai helikopter maradványaiból evőeszközöket, tányérokat. Egymással cor dialektusban beszéltek, és Lang 10-ig el tudott számolni. A többit úgy jelölte, hogy „tíznél több”.

Ruháikat a fák rostjaiból készítették. Volt egy napernyőjük falevelekből, és teknősbékák páncéljából. Mindig ébren tartották kövek között a tüzet a kígyók, a szúnyogok és a százlábúak ellen. De a dzsungelt nem tartották veszélyesnek. A betegséget, a gyomorfájás kivételével, nem ismerték. Lang tudta, hogy mi a halál, de elutasította, hitt egy istenben, de azt gondolta, hogy a Holdat az ember teremtette.

Az apja beszélt neki a repülőkről, és a civilizált világ más tárgyairól, de a nőkről soha. „Soha nem éreztem szexuális, sem gyermeknemzési vágyat, de most, hogy 3 éve civilizált világban élek, szeretnék egy fiat” – mondta Lang.

Cerezo szerint Lang valószínűleg nem tudja, hogy aszexuális. Még mindig nehezen tudja megkülönböztetni a férfiakat a nőktől.

A vietnami „Tarzan” akkor ült először autóban, amikor beteg apjával bevitték a faluba. Akkor látta az első utat is.

Nem értette, hogyan lehet az állatokat háziasítani, barátnak tekinteni. Csodálatba ejtették a lámpák. De már kezdi élvezni az új szabadságot és ismerkedik a civilizált világgal.

Cerezo dokumentumfilmet készít Langról, amelyet az idén nyáron mutatnak be. Lehet, hogy tv-ben is vetítik, és ez újabb probléma lehet Lang számára, nem fogja érteni, hogyan férnek el az emberek egy skatulyában.

Szólj hozzá

háború természet életmód vadember Vietnam