2016. júl 28.

Mit tegyünk, hogy ne féljünk a repüléstől?

írta: Göbölyös N. László
Mit tegyünk, hogy ne féljünk a repüléstől?

repules.jpg

Sokan emlékszünk az Esőember egyik híres jelenetére. Raymond és öccse repülőre szállnának, de az autista idősebb fivér csupán egyetlen légitársasággal hajlandó repülni, mert annak még nem volt légikatasztrófája. Ismerünk sok hírességet, művészt, sportolót, nem is szólva egyes régi politikusokról Kádár Jánostól Kim Ir Szenig, akik csak a legvégsőbb esetben ültek/ülnek repülőgépre.  Mindenkivel, még a legtapasztaltabb utazóval is előfordul, hogy szorongást érez repülés előtt. Két olasz szakértő, Alberto Pellai pszichológus és Giuseppe Lapenta pilóta együtt írtak egy könyvet, amellyel segítenek legyőzni ezt a szorongást vagy félelmet.

A szerzőkkel a La Repubblica készített interjút.

-A repülés a legbiztonságosabb utazási mód. Senkinek sem kellene lemondania erről a lehetőségről. Ezért hasznos elraktározni egy csomó információt arról, hogy miként működik a repülő, milyenek a biztonsági intézkedések. Ezek az információk az adott esetben sokat segíthetnek – mondja Pellai doktor – A könyv egy teszttel kezd, amellyel mindenki lemérheti szorongása vagy félelme fokát, majd praktikus tudnivalók jönnek: hogyan működik a repülő, miért repül olyan magasan és mi történik, ha az egyik motor leáll, mi megy végbe az agyunkba, amikor félünk, vagy pánikba esünk, a félelem leggyakoribb okai, elkerülendő hibák…

-Mi a különbség a szorongás és a félelem között és miért kerülnek egyesek ilyen állapotba, mások meg nem?

-Szorongás alatt olyan feszültségi állapotot értünk, ami arra ösztönöz bennünket, hogy egy problémára nagyon nagy fizikai és mentális energiát fordítsunk. Ha szembe kell néznem egy helyzettel, amelytől nagyon tartok, egy vizsgától, egy versenytől, a fogorvostól, a szervezetem reagálni fog, hogy legyen elég erőm. Önmagában a szorongás nem negatív és nem veszélyes az egészségre. Amikor repülünk, nem a megszokott életünket éljük, de ismereteink, korábbi tapasztalataink sokat segíthetnek. A félelem viszont olyan érzés, amelyben veszélyben érezzük magunkat. Defenzív mechanizmusunk egy belső vészjelzőt aktivál, amely menekülésre vagy támadásra késztet. Azokban az esetekben, amikor valamit nagy félelem kerít hatalmába, fontos megvizsgálni, mi váltotta ki és fokozatosan megtanulni uralkodni rajta.

-Átterjedhet-e ránk a mások félelme?

-Agyunkban van egy idegpálya, amely felelős az „empatikus” jelenségekért, az illető képességéért, hogy átérezze, mit érez a másik ember. Ezek az úgynevezett „tüköridegek” teszik, hogy át tudjuk venni mások félelmét.

-Giorgio Lapenta, pilótaként melyik az az eset, ami legjobban meglepte vagy nyugtalanította?

-Évekkel ezelőtt, még 9/11, a New York-i Ikertornyok elleni támadás előtt az utasok előzetes engedéllyel beléphettek a pilótafülkébe. Ez jó módszer volt a félelem és a rosszullét ellen. Emlékszem egy rémült nőre, aki megkérdezte, hogy nem félünk-e attól, hogy a repülő leeshet. Először nem is tudtuk, hogy mit válaszoljunk. Az én fő gondom inkább azok a gyerekek voltak, akiknek a szülei féltek és ezt a félelmet átadták nekik. Nemrég utazott velünk egy pár, amelynek serdülő gyereke le akart szállni a gépről. A félelmet a szülők szerint a nagyanyja, egy tv-műsor vezetője adta át neki. A figyelemelterelés mindenesetre a félelem legyőzésének egyik legjobb eszköze. A repülőtereken nagyon sokan vásárolnak keresztrejtvényt. Jók erre a célra a videójátékok is. A legviccesebb emlékem, amikor utasként repültem, egy öltönyös-nyakkendős angol üzletember volt, aki kötni próbált, és rájött, hogy a kötögetés még egy igazi british gentleman számára is normális időtöltés lehet.

-Magyarázzon meg nekünk egy-két dolgot az olyan félelmek eloszlatására, hogy a repülő leeshet.

-Mindig emlékezni kell arra, hogy a repülőgépet repülésre készítik el, és az utasokkal való út előtt az utolsó lehetőségig kipróbáljuk, hogy minden rendben van-e. Az olyan eszközök, mint a radar vagy a jegesedésgátló segítenek a pilótáknak elhárítani a kellemetlen meteorológiai jelenségeket. Az utasszállító repülőgépeken mindig két pilóta van arra az esetre is, ha az egyik rosszul érezné magát. A pilóták folyamatosan ellenőrzik egymást, nyugdíjazásukig technikai és orvosi ellenőrzés alatt állnak. Van-e más szakma, ahol ez megtörténik?

-Mi az a három dolog, amit tenni kell, vagy nem szabad tenni repülés közben?

-Három dolog, amit jó megtenni: tájékozódni a repülőgépről, az útvonalról, a szórakozási lehetőségekről. Előjegyeztetni, vagy becsekkoláskor megmondani, hol szeretnének ülni. A repülő középső része kevésbé leng ki. Ha úgy érezzük, hogy repülés közben kevés a levegő, a folyosó mellett foglaljunk helyet. Jól gondoljuk át, hogy mit teszünk a kézipoggyászba: könyveket, zenei kazettákat…

Amit nem szabad megtenni: utazás előtt repülőgép katasztrófájáról vagy nehéz leszállást részletező filmet nézni. Ezek ritkán fordulnak elő, viszont a filmekben ez az „érdekes”, ugyanakkor táplálják a negatív gondolatokat. (Gondoljunk bele: az Airport-filmek sokkal inkább erkölcsi példázatok a jóról és a rosszról, a bátorságról és más emberi tulajdonságokról, mint valóságos történetek – GNL). Ha pozitív gondolkodásra edzük az agyunkat, könnyebben megnyugszunk. Ha lehet, ne utazzunk egyedül, jobb, ha olyan személy van velünk, aki megnyugtatóan hat ránk…

Az Önök blogszerkesztője imád repülni. Nem tagadom, voltak már utak, amelyeken féltem, de sem a különböző szerencsétlenségek, sem pedig terrorcselekmények nem tudtak visszariasztani a repüléstől. Amióta pedig Életem Párjával repülünk, minden útunkon csodájára járunk a felhőknek, a hegyeknek, a tengeráramlatoknak, napfelkeltéknek és alkonyatoknak. Egyszer, amikor kora este indultunk Egyiptomba, olyan fényviszonyokkal szembesültünk, mintha három napkorong lenne az égen. Kell-e ennél több és szebb figyelemelterelés?

 felhok.jpg

Szólj hozzá

repülés utazás egészség életmód pszichológia Olaszország