2016. sze 01.

A kínaiak voltak az első globalizátorok?

írta: Göbölyös N. László
A kínaiak voltak az első globalizátorok?

1596579623.jpg

Giuseppe Marcocci olasz történész A világ története a reneszánsz korban című könyvében azokat a 16. századi, a maga korában nagyjelentőségű leírásokat használta fel, amelyek a világ olyan tájaival foglalkoztak, amelyek nagy szerepet játszottak a kereskedelem fejlődésében. És nagy hangsúlyt kap benne az ázsiai térség, különösen Kína.

Ilyen Antonio Galvao könyve, aki 1536 és 1539 között a mai Indonéziától keletre elterülő Maluku-szigetek kapitánya volt. Műve, amelyet halála után, 1563-ban adtak ki Lisszabonban, a fűszerek útjait írta le. „Az elsők, akik ezeken az utakon közlekedtek, aki tajpeniek voltak, akik ma kínaiaknak nevezünk, ők voltak az urak Indiától a Jóreménység fokáig.” És tovább terjeszkedtek, hogy elérjék Amerikát. A kínaiak voltak azok, akik megvalósították az első globalizációt éppen ezeknek a kereskedelmi utaknak a megnyitásával, még a spanyolok és a portugálok előtt – írja Marcocci.

A történész másik forrása  Giovanni Battista Ramusio, aki 1550-ben Velencében adta ki három kötetből álló Navigációk és utazás című könyvének első részét. A könyv klasszikusnak számít, amelyet ma is olvasnak. A szerző precíz historiográfiai sémáját adja benne a középkornak, a sötét éjszakának, amely akkor kezdődött, amikor a barbárok támadásai miatt félbeszakadt minden forgalom és kereskedelem a világban, míg a Római Birodalom idején biztonsággal lehetett hajózni a kelet-indiai tengereken.  „Napjainkban a portugálok azok, akik urai lettek minden tengernek, újra a hajóznak a régi útvonalakon” – írta Ramusio.

Galvao drámaibban festi le a helyzetet: „A gótok tönkretették a művészetet, a tudományt, a kereskedelmet, az utánuk jövők rájöttek, hogy milyen károkat okozhat mindez és arra törekedtek, hogy a Kelet fűszerei újra megjelenhessenek.”

Marcocci szerint nemcsak Amerika felfedezése határozza meg a policentrikus, más kulturális formákra kíváncsi új világot. Ennek példája egy mára elfelejtett, de a saját korában sok kiadás, fordítást megért könyv, Hans Böhm nagy enciklopédiája, az Omnium gentium mores (1520) az afrikai, ázsiai és az európai népek szokásairól, rítusairól, intézményeiről, amelyből hiányzik Amerika. A sokféleség befogadása az egyik legfontosabb elv volt a reneszánsz értékrendjében.  

 

Szólj hozzá

történelem kereskedelem földrajz fűszerek reneszánsz Olaszország Afrika Kína Ázsia Portugália