A legvonzóbb és az egyik legtöbbet kutatott mítoszról, Atlantiszról már Platón (kr.428-348) azt írta, hogy „Líbiánál és Ázsiánál nagyobb sziget volt, Poszeidón, a tengerek istene szentnek tartotta. Lakói toronyépítők voltak.”

A sziget valószínűleg gazdag volt vízben, erdőben, az éghajlata enyhe volt, évente többszöri betakarítást tett lehetővé és főleg gazdag volt különböző fémekben, amelyekből koncentrikus falakat tudott építeni. Atlantisz a nagy görög filozófus szerint a Herkules-oszlopok mögött, azaz Gibraltár közelében helyezkedett el és ezer évvel korábban süllyesztette el az istenek haragja.

Később sokan sokfelé képzeltek el az eltűnt kontinenst: gyakran azonosították Krétával vagy Santorinivel, mások szerint az Atlanti-óceáni Azori-szigetek alatti tengeri fennsík volt,  de van olyan elmélet is, amely szerint egy olyan nagy föld volt, amely egybekötötte a mai brit szigeteket és Nyugat-Európát, beleértve Skandináviát is, és egy óriási szökőár következtében került a tenger alá. De helyezték már Atlantiszt az Antarktiszra, sőt a karibi térségbe is.

Sergio Frau újságíró feltételezését ma már az aerofotogrammetria adatai is alátámasztják. A Platón által is említett jellemzők mind Szardínián találhatók meg így együtt és sehol máshol. Évente háromszor arattak, a klíma enyhe volt, hatalmas erdei és bő vízei voltak, jelentős ólom, zink, ezüst lelőhelyekkel rendelkezett. Ezeket a fémeket már az őskortól kezdve feldolgozták. Itt éltek a tirrének, a tornyok, a nuraghék építői. A legutóbbi adatok éppen a nuraghikus civilizációval kapcsolatosak.

A fotókon látszik, hogy csaknem minden alacsonyan fekvő nuraghe a sárba mélyed, szinte felismerhetetlenek, ilyen például a nagy, barumini, amelyet 12 méteres sárból ástak ki 14 évi munkával, míg a magasabban fekvők épek és nincsenek sárba mélyedve. Miért? Lehet, hogy az ok Atlantisz pusztuláváal van összefüggésben: egy hatalmas cunami söpört végig Szardínián, és a toronyépítők sok építményüket elvesztették. A kikötőket elborította a sár. Ekkor érkeztek oda a főníciaiak, és az atlantisziak a fáraók rabszolgái lett, vagy munkások az egész Mediterraneumban. Ez a szökőár valószínűleg egy megacunami lehetett, több száz méteres hullámokkal.

Marad még két probléma. Az elsüllyesztés időpontja és a sziget földrajzi elhelyezkedése. Szokratész halálához (kr. 399) hozzá kell adni 9 ezer évet, plusz a 399-et és 2016-ot: ez összesen 11.500 évet tesz ki napjainkig. De akkor nem létezett semmilyen civilizáció a térségben! (Vagy legalábbis egyelőre nem tudunk róla…). De mi van akkor – veti fel Frau – ha nem 9 ezer év volt, hanem 9 ezer hónap? Ebben az esetben kr.e. 1200-ban vagyunk, amikor Szardínia átlép a bronzkorból a vaskorba. Ebből az időből vannak feltételezések nagyobb földrengésekről a régióban.

Ami a földrajzi elhelyezkedést illeti: Herkules oszlopain túl – szól a mítosz. Lehet, hogy ezek Platón idején nem Gibraltárnál voltak, hanem a Szicíliai-csatornánál. Ott, amint a nagy gondolkodó leírja, veszélyes, sárral terített volt a tenger. Gibraltárnál viszont a víz átlátszó és nincs semmi veszély. De ki helyezte át az oszlopokat? A felelős kürénéi Hérasztotenész lehet, Platón fiatalabb kortársa, valószínűleg azért, hogy visszahelyezze a delphi jósdát az akkor ismert világ középpontjába, azután, hogy Nagy Sándor kitágította a világ határait Kelet felé.

Természetesen sokan gondolják, hogy Atlantisz nem is létezett, csak egy platóni metafora. A mítosz kapcsán azonban tovább él a kíváncsiság iránta és a találgatásokból, érvelésekből, valószínűleg soha nem fogyunk ki.