2016. okt 26.

„Istennek hála, apámat kivégezték”

írta: Göbölyös N. László
„Istennek hála, apámat kivégezték”

mondadori_aa319501_-kcof-u109010047900151fd-1024x576_lastampa_it.jpg

Hetven évvel ezelőtt a nürnbergi per befejeztével kivégezték Hans Frankot, aki Lengyelország náci kormányzója volt 1939-től egészen a II. világháború végéig. A bíróság bűnösnek mondta ki háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnökben. Öt fia volt. A La Stampa helyet adott a legkisebb fiú, ma 77 éves író, újságíró Niklas Frank írásának.

„Apámat, Hans Frankot, úgy kell elképzelni, mint sunyi embert, akinek tétova természete volt. Az alávalósága vezette a bitófa alá. Istennek hála, ítélkeztek felette Nürnberben 1946. október 16-án. A halálbüntetés ellen vagyok, de apámmal kivételt tennék utólag is. Így legalább egyszer átérezhette, hogy mit jelent a halálfélelem, aminek ő kitette ártatlan emberek millióit.

Apám, Hans Frank, a Harmadik Birodalom tárcanélküli minisztere és Lengyelország Gauleitere volt. A birodalom törvényei alapján Hitler képviselőjének minőségében volt ott, tehát politikai felelőssége is volt a kormányzóságában elkövetett minden gyilkosságnak. A nürnbergi perben elismerte bűnösségét a zsidók lemészárlásában – még ha csak néhány percig is – majd meglepő vallomását a következő mondattal fejezte be: „Csak egy dolgot szeretnék kiigazítani: vallomásomban ezer évről beszéltem, amelynek el kell múlnia, amíg megszűnik népünknek az a bűnössége, amelyet Hitler miatt róttak ránk. Nemcsak a háborús ellenségeink magatartása, amelyet a per során gondosan kerültek, népünkkel és katonáinkkal szemben, hanem a németek ellen végrehajtott hatalmas tömegkivégzések, amelyeket Kelet-Poroszországban, Sziléziában, Pomerániában és a Szudéta-vidéken hajtottak végre oroszok, lengyelek és csehek. És ezek folytatódnak ma is és a mi népünk bűnét már teljesen a nullával tették egyenlővé.”

Ezekkel a szavakkal haladt apám Németország bűneinek tagadása felé a háború utáni Németország számára, kompenzálva a saját bűnöket a szövetségesek bűneivel, minimalizálva a saját bűnöket. A hosszú per alatt bemutatott sokkoló bizonyítékok ellenére nem értett meg semmit. Annak ellenére, hogy a börtönben megkeresztelték a katolikus rítus szerint, és cellájában állítólag megjelent neki Jézus, apám tipikus német maradt: makacs, a valóságost tudatosan látni nem akaró, élete végéig gyáva és határozatlan. Én megvetem őt, és nemzeti-szocialista színekkel festett Jézusát is.

Gondolkodását jól illusztrálja Mussolinihoz való viszonya. Szerette a Ducét. A következők olvashatók a börtönben írt könnyfakasztó kéziratában, amelyet anyám magánkiadásban jelentetett meg Szemben az akasztófával címmel: „Ma barátságos fogadtatásban részesített. Leültünk egy asztalhoz egymással szemben. A fejének gigászi struktúrája volt, csodálatos, zseniális homlokkal, , nagy erőt sugárzó, nagyon fekete szemében ott csillogott az élet. Ilyent soha nem láttam még egyetlen embernél sem. Ezzel a kifogyhatatlan és lángoló intenzitással Mussolini nagynak született és Hitlerrel ellentétben szabad szellem volt, és nem volt neki, mint Hitlernek, ez a veszélyes és fanatikus ideológiája. Minden, amit ma Mussoliniről mondanak az ellenségei, akik egy szégyenletes gyilkosság súlyát viszik, teljesen hibás. Ő mindenek felett szerette a népet és a legjobbat akarta neki.”

Apámmal ellentétben én mélyen irigylem az olasz népet, amely a némettel ellentétben maga szabadult meg a führerétől, még ha brutálisan és a joggal ellenkező formában is.

Anyám évekig folytatott személyes levelezést Edda Ciano Mussolinivel azoknak a bűnöknek némi tudatával, amelyeket Edda apja és anyám férje elkövetett. Családunkban gyakran mesélték büszkeséggel, hogy Mussolininak, miután a németek kiszabadították, az első mondata ez volt: „És most jöjjön Frank igazságügy-miniszter!” Ahogy én tudom, apám még mindig díszpolgára Bolognának. Lehet, hogy fiúi minőségemben ingyen közlekedhetek a város buszain?

Ami a német bűnt illeti, a német államnak, mint a Harmadik Birodalomnak, törődnie kell azzal, hogy áldozatainak garantálják a legbőkezűbb kártérítés. Ezt Németország csak vonakodva fogadta el  és sok eljárás vár még elintézésre. Mi, mint mérhetetlenül gazdag ország, nem bújhatunk semmilyen módon jogi csűrcsavarások mögé.

Az egyéni bűn még létezik azoknál a nagy kevés túlélő németeknél, akik  aktívan részt vettek a gyilkosságokban. Mi, többi németek, nem vagyunk bűnösök. Olyan mértékben azonban mégis bűnösök vagyunk, amennyiben nem ismerjük el bűneinket, mint olyanokat. És szerintem ennek következménye egy egyre merészebbé váló antiszemitizmus, és egy növekvő gyűlölet a menedéket kérőkkel szemben.

Én szeretem Németországot, de nem bízom a németekben. Semmit sem tanultunk szüleink, nagyszüleink, dédszüleink bűneiből. Tehát, tartsatok tőlünk!”

 

 

 

Szólj hozzá

történelem holokauszt nácizmus nürnbergi per háborús bűnösök II-világháború Hans Frank