2017. feb 18.

Törhetetlen terroristanők

írta: Göbölyös N. László
Törhetetlen terroristanők

064905201-2abe137e-87ca-41f4-bc18-39708a34b367.jpg

Véres múltjukba zárkóznak, teljes erejükkel belekapaszkodnak immár széttört ideáljaikba. De következetesen „elvtársnőnek” szólítják egymást, elutasítanak minden érintkezést a hatóságokkal, vagyis a „burzsoá állammal.” Távozhatnának félig-szabadsággal a börtönből, kihasználhatnák a törvény adta lehetőségeket, de nem kérnek belőlük. Elbarikádozták magukat a régi jelszavak mögé, bár volt társaik többsége már rég szabad: vagy „bűnbánatot gyakoroltak”, vagy kegyelmet kaptak, vagy csak egyszerűen letöltötték börtönbüntetésüket.

Külön világ ők a latinai szigorúan őrzött börtönben, amelyet 1934-ben építettek, és amelyet fémsorompó vesz körül. Itt őrzik az 1980-as évek vége óta az öt utolsó Vörös Brigád-tag nőt: Susanna Berardit, Maria Cappellót, Barbara Fabrizit, Rossella Lupót és Vincenza Vaccarót. Mindannyiukat életfogytiglanra ítélték, életrajzuk tele van gyilkosságokkal. Hatvan körüliek, szemre nyugodt hölgyeknek látszanak, akik ügyelnek külsejükre és fizikai formájukra – írja a La Repubblica – Az utóbbi hónapokban hozzájuk raktak két anarchista terroristát. Ebben a börtönben őrzik azokat a nőket is, akiket maffia- vagy drogterjesztő tevékenységért ítéltek el.

A jelenlegi nemzetközi légkörben az ellenőrzés szigorodott a börtönben. Az igazgatónő szerint ezek a nők „nem tették le a fegyvert”. 1999 májusában, amikor az Új Vörös Brigádok meggyilkolták Rómában Massimo d’Antona jogászprofesszort, cellájukban, könyvek közé rejtve, félig kézzel, félig géppel írt röpiratokat találtak. A nyomozást elsősorban Maria Cappellóra irányították, aki részt vett 1986. február 10-én Firenzében Lando Conti polgármester meggyilkolásában. Őt 34 évesen börtönözték be. Minden évben egyszer egy páncélautón szállítják át Traniba, hogy találkozzon a szintén életfogytiglanra ítélt férjével, Fabio Ravallival. Maria kitalált egy kódot, amely a sakkjátékon alapul, hogy kijátssza a börtöncenzúrát. Fia, akit nyolcévesen hagyott magára, rendszeresen látogatja őt.

A nők, miután kénytelenek voltak fizetett belső munkát vállalni a börtönben, 2010-ig havi 400 eurót kerestek, de akkor fizetésüket lecsökkentették 30 euróra. Később azonban a Solidarte társaság sietett a segítségükre, most kis bőrárukat készítenek. Márkanevük a „Pig” lett, amely nemcsak arra utal, hogy disznóbőrből készítik a dísztárgyakat és játékokat, hanem arra is, hogy egykor a szélsőbaloldali terroristanyelvben a „disznó” gyűjtőneve volt minden hatósági személynek, politikusnak és nagyvállalkozónak.

Legújabban csatlakoztak egy jogi tanfolyam programjához, majd mégis visszaléptek, mondván, ez engedmény lenne a hatalom felé. Maradnak törhetetlennek.

Szólj hozzá

történelem társadalom terrorizmus Olaszország Vörös Brigádok