2017. ápr 25.

A mongol pásztorok tavasza

írta: Göbölyös N. László
A mongol pásztorok tavasza

173338594-b9ff9e2b-09e5-437f-a83e-1a9a4d70d455.jpg

Elmúlt a tél. a Gobi-sivatagban a hőmérséklet – 30 fok fölé emelkednek. Ha nem lesznek csúnya meglepetések, a mongol pásztorok fellélegezhetnek.

Mint a bolygó más extrém régióiban, Mongóliában is felgyorsult a felmelegedés ritmusa. „Az utóbbi 70 évben a hőmérséklet 2,1 fokkal emelkedett, ami az egyik legnagyobb emelkedés a Földön” – mondja Tunga Ulamboyaar szociológus, a Saaruul Khuduu Environmental Research and Consulting igazgatónője. Ez a szervezet ökológiai tanulmányokat végez nemzetközi és kormányszerveknek.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy átlagosan melegebb van, hanem ökológiai szempontból is másképpen nyilvánul meg a klímaváltozás. „Egyre több lesz az extrém jelenség, van, ahol a dzud, a rendkívül hideg tél egyre gyakoribb. Máshol a szárazság nyer teret, több lesz a téli és a nyári vihar, ami Mongóliában, amelynek gazdasága szorosan összefügg a pásztorkodással, gyakran katasztrofális következményekkel jár. Elég néhány cm-rel vastagabb hó, és a takarmány kozzáférhetetlenné válik. A pásztoroknak más területekre kell vándorolniuk, és ez konfliktusokat okoz azokkal a közösségekkel, amelyeknek így értékes legelőkről kell lemondaniuk. Sokan kénytelenek a városokba költözni.”

A dzudok természetes jelenségek, de egyre gyakoribbá válnak. Az 1999-2000-es és a 2009-2010-es telek  20, illetve 30%-os veszteséget okoztak az állatállományban és a pásztorok nagy részét érintették. Tavaly csak az ország északi része szenvedett károkat.

A szakértők szerint a klímaváltozás és a pásztorkodás miatt a mongol területek kimerülőben vannak. A szocialista rendszerben az állam megszabta, hogy családonként mennyi állatot lehet tartani. Ma, mivel a kasmírnak jó ára van és az állam nem biztosítja a rendszeres jövedelmet a pásztoroknak, a kecskeállomány megsokszorozódott. A 60-as években 4,5 millió volt a számuk, jelenleg 23 millió. A kasmír az ásványok után a második legnagyobb exportáru.  A mongol legelők állapota leromlott és területük csökken, de a forrásokkal való okos gondoskodással ez a folyamat megállítható.

A tavasz kezdetén a februári újhold utolsó napján a mongol pásztorok az Altájtól a távol-keleti vidékekig egybegyűltek az újév megünneplésére. Megajándékozták egymást cukorkákkal, kis sajtokkal. Az ajándékok csak fehér színűek lehetnek, ez a jólét a béke színe. De elsősorban híreket cserélnek a kecske-, a birka-, a ló-, a szarvasmarha-állományról.

A klímaváltozás kihívása az ország demokratizálásával szinte egy időben jelentkezett, amikor a szocialista rendszer megszűnt és a pásztorok a nyáj tulajdonosaivá váltak, de nem voltak felkészülve arra, hogy szembetalálják magukat egy gyors ütemben változó környezettel, egy versenyző, kegyetlen piaccal.

A kemény telek szörnyű következményeit érezve a pásztorok civil szervezetek elkezdték közösen használni a legelőket. „Rövid idő alatt az állam mögöttük állt. A kormány segítette a bajba jutottakat, élelmiszert osztott, különböző szolgáltatásokat, például, állatorvost, továbbképzést biztosított, gabonatartalék állt rendelkezésükre, megvásárolták termékeiket. A közösségek választ jelentettek, de sok csődöt mondott” – ismeri be Tunga.

Amelyek megmaradtak, ott a tagság aktívan támogatja egymást. Együtt termelik és elosztják a téli takarmányt, gondozzák a vízforrásokat, felosztják a legelőket. És eddig úgy tűnik, jobban elviselik a terheket, mint az egyéniek. A nomádok úgy ismerik a földet, mint a tenyerüket, észreveszik, ha egy növény kipusztul, ha a víz elapad, és elvárják a kormánytól, hogy segítse őket az újhoz való alkalmazkodásban, ne csak a klíma és környezeti változás, hanem az új gazdasági és szociális körülmények terén is.

Szólj hozzá

gazdaság életmód pásztorok Mongólia