2017. ápr 29.

Saviano és a közösségi hálók

írta: Göbölyös N. László
Saviano és a közösségi hálók

saviano-bio.jpg

Roberto Saviano napjaink legnépszerűbb olasz közírója. A Gomorra és a Zero Zero Zero szerzője minden fontosabb ügyben megszólal és általában nemigen finomkodik véleményével. A La Stampa ezúttal a közösségi hálókhoz való viszonyáról kérdezte.

-Azon kevés írók közé tartozol, akik, ha feltesznek az internetre egy könyvet, azonnal sikert aratnak vele. Ezt felelősségnek érzed? Könyvek és közösségi hálók konfliktusban vannak egymással?

-Boldog vagyok, hogy ilyen sikerem van, tehát kihasználom ezt a lehetőséget, de takarékosan. A konfliktus a könyv és a net között az idő vonatkozásában van: egy könyvet nem lehet azonnal értékelni, mint egy fotót vagy egy videót. Az olvasás időt igényel, individuális, talán antiszociális is. Szeretek mozogni ebben az ellentmondásban.

-Mikor fedezted fel és kezdted használni a közösségi hálókat?

-Nagyon korán. Miután hatósági védelem alatt állok, azonnal megtaláltam a Facebookot, mint a valóságnak egy olyan területét, amelyből ki vagyok most már zárva. A 140 karakter kezdetben a promóciós ügynökségek természetes helyettesítője volt, és főleg az volt az előnye, hogy közelhozta a közszereplőket. Obama és a pápa fenn van a Twitteren, ha az ember őket kommentálja, magát is közszereplőnek érzi, és azzal, hogy figyelmet fordít erre vagy arra a személyre, hozzájárul ahhoz, hogy mások is ezt tegyék.

-Neked, mint védelem alatt álló és bizonyos értelemben elszigetelt embernek mennyire fontosak a közösségi hálók és mennyire bumeráng-hatásúak?

-Számomra a közösségi hálók nem bumerángok olyan okból, amelyet könnyű megnevezni, de nagyon nehéz operatívvá tenni. Van egy használati utasítás amely szerint nincs szükség egyre több megosztásra, több like-ra, és főleg meg kell őrizni a méltóságunkat, nem szabad engedni az agresszivitásnak, az ocsmány beszédnek, a leegyszerűsítésnek.

-Milyen szabályokat állították fel magadnak a használatukra?

-Nem támadni, semmi verbális erőszak. Nem bosszút állni azon, aki támadott, vagy verbális erőszakos követett el ellenem, csak úgy, passzióból. Mindig megmondani, amit érzünk, anélkül, hogy azt gondolnánk, hogy egy témával felesleges foglalkoznunk, mert nincs közönsége, nincs folytatása, nehezen terebélyesedne. Könyvekről beszélni a hálón a legveszélyesebb kihívás ma.

-Az arab tavasz óta a közösségi hálók politikai súlya olyan mértéktelenül megnőtt, hogy még a Brexitben és Trump megválasztásában is volt szerepe. Hogyan értékeled ezt, milyen kockázatai lehetnek?

-Igazából a súlyuk növekedésével párhuzamosan csökken a minőségük. A közösségi honlapokat az arab tavasz hajnalán arra használták, hogy elvigyék az információkat oda, ahová nem lehetett eljuttatni más módon, hogy empátiát keltsenek és felrázzanak. ma az utólag igazság terjesztésének legjobb eszközei. Természetesen a felelősség azé, aki nem tisztességesen használja, de azé is, aki funkcionális analfabetizmusban szenved, ma azt mondja, „igaz, mert a Facebookon olvastam”, mint ahogy tegnap azt mondta, „igaz, mert ezt mondták a tv-ben”.

-Trump tweetekkel kormányoz. Nem kockázatos a modern idők bonyolultságát 140 karakterben elintézni?

-Teljes mértékben. De Disney Három kismalacára gondolok: csak a farkasra orrolunk, aki elfújja a szalmaházat vagy arra, aki tudván, hogy kockáztat, nem építi meg a téglaházat. A közösségi honlapok az emberek termékei, üzleti vállalkozás. Fel kell tehát tenni magunknak a kérdést, hogy kinek használ, ha állandóan használjuk, mégha ingyen is.

-A bloggerek, akiket ismersz, és tanulmányozol, korunk filozófusai, értelmiségijei?

-Mint mindenhol, a bloggerek között is vannak kiválóságok. Nagyon fiatalok – sőt, főleg ők – akik képesek elmesélni a világot, összefoglalva egy filmet, egy tv-sorozatot, egy mangát, vagy egy videójátékot.

-Milyen súlyuk van? Hogyan befolyásolják életünket?

-Hatalmas súlyuk van.  Az általános tv-t nem nézik már, rendelkezésükre állnak a tematikus csatornák és a világháló. A nézők csökkenése visszahatott a tartalomra. Ha én elmegyek a RAI-ba, akkor a fiatalok nem fognak látni, tehát, ha hozzájuk akarok szólni, akkor alternatív csatornákat kell keresnem.

-A közösségi hálók növelik az ismereteket, vagy sok kis virtuális korlát mögé zárják a fiatalokat?

-Hogy lehet ilyent mondani? A fiatalok iskolába járnak, találkoznak naponta tanárokkal, iskolatársakkal. Ha sportolnak, akkor is találkoznak egymással. A közösségi honlapok nem izolálják őket, hanem bővítik ismereteiket.

-Ha szülő lennél, hogy viselkednél a fiaddal?

-Azt hiszem, a példamutatás többet ér a tiltásnál.

-A hírek sajnos olyan új szavakkal ajándékoztak meg bennünket, mint a cyberbullizmus, és egyre gyakrabban filmeznek és tesznek fel a hálóra erőszakot. Hogyan lehet nevelni egy olyan generációt, amely mindezt csaknem természetesnek tartja?

-Empátiára kell nevelni arra, hogy örülni kell, ha felebarátod boldog és szenvedni, ha boldogtalan. Hogy látni kell az arcát, amikor szenved, mert csak úgy lehetünk empatikusak, ami lehetetlen, ha minden virtuális kapcsolatra korlátozódik.

-A közösségi hálók jobbá vagy rosszabbá tették a világot vagy csak bővítették?

-Bővítették. Van azonban valami, amit világossá kell tenni. A hálón nagyon szimpatikus lesz, az antipatikus elviselhetetlenül az, a művelt ember nyomasztó és fennhéjázó, a tudatlan olvashatatlan. Senki sem igazán önmaga…

 

Szólj hozzá

média társadalom közösségi háló Olaszország Roberto Saviano