2017. máj 14.

Salamon király bányáinak nyomában

írta: Göbölyös N. László
Salamon király bányáinak nyomában

sulle-tracce-delle-miniere-di-re-salomone-02.jpg

Az izraeli Timma-völgyben a száraz éghajlat következtében jól konzervált trágya élesztette fel a vitát Salamon király bányáiról és mesés gazdagságáról .

A trágyát egy ősrégi bányásztáborban, a Rabszolgák Dombjaként ismert homokkő magaslaton találták. A terület tele van rézbányával, és olyan helyekkel, ahol az ásványt olvasztották és fémmé változtatták.

Erez Ben-Joszef, a Tel-Avivi egyetem régésze 2013-ban kezdett itt ásni a csapatával. 2016-ban találtak különböző falmaradványokat, egy ajtót és későbbi korszakból származónak látszó trágyát, amelyről azt gondolták, hogy néhány évtizeddel ezelőtt itt táborozó nomádok állatainak ürüléke, mivel a növényi anyagok még felismerhetők voltak benne. A C-14-es vizsgálat azonban azt derítette ki, hogy a szamár- és egyéb állattrágya Kr.e. 10. században képződött.

A régészek abban a tudatban kezdték el ásatásaikat, hogy a föld késő bronzkori, Kr.e. 13-12. századi maradványokat tartalmaz. A C-14 datálás azonban későbbre, Dávid és Salamon király korára vezetett vissza.

A héber biblia szerint Salamon király nagy bölcsessége, gazdagsága és olyan építményei miatt vált híressé, mint a gazdagon díszített, arany- és bronztárgyakkal teli jeruzsálemi Templom. Ilyen építményekhez nagy mennyiségű fémre, tehát bányákra volt szükség, de az Írások nem tesznek említést arról, hogy ezek pontosan hol voltak.

1930-ban Nelson Glueck amerikai régész bejelentette, hogy megtalálta a híres bányákat az al-Arabah völgyben folytatott kutatásai során. A völgy egy rézben gazdag geológiai hasadék, amely a Holt-tengertől dél felé a Vörös-tengerig húzódik, Izrael és Jordánia jelenlegi határánál.

A National Geographic 1944. februári számában megjelent írásában, amelynek címe „Salamon király bányáinak nyomában” volt, megismételte korábbi állítását, mely szerint az „al-Arabah völgy egész hosszában réz- és vaslelőhelyek vannak, amelyeket az ókorban intenzíven kihasználtak, különösen Salamon király uralkodása alatt.”

A Glueck nyomdokain haladó régészek közül viszont sokan úgy vélekedtek, hogy Dávid és Salamon nem voltak olyan hatalmas királyok, mint ahogy a bibliai írások lefestik őket, hanem inkább olyan törzsfők, akik nem volt képesek széles körű bányászati tevékenységet és hosszú távú kereskedelmet megszervezni. Glueck elméletének bírálatai erősödtek a hagyományos bibliai kronológiával kapcsolatban is, amely Dávid és Salamon uralkodását a Kr.e. 10. századra teszi. „Glueck a tudományos világ bohócává vált” – mondta Thomas Levy, a kaliforniai egyetem régésze, a National Geographic kutatója, de az utóbbi évek eredményei rehabilitálhatják őt.

1997-ben Levy több évig tartó kutatásba kezdett Kirbat-en-Nahaszban, Jordánia déli részén, ahol Glueck szerint a rézgyártás központja volt. Hat méter mélyen ástak le a szemét és a rézforgácsok között, mire elértek a szűzföldhöz, ami azt bizonyította, hogy itt nagy méretben folyt a rézgyártás.

Hossú vita tárgyát képezte, hogy mennyire hiteles a Biblia abban, ahogy leírja Dávid király seregének összecsapását a Hedomitákkal a sivatagban. Ezzel kapcsolatban Ben-Joszef azt állítja, hogy a falak, amelyeket találtak a bányák körül, katonai erődfalakhoz hasonlítanak, és arra utalnak, hogy a régióban egy komplex társadalom élt. A hednomitáké, akik a zsidók ellenségei voltak.

A Biblia azt írja, hogy Dávid király leigázta a hedomitákat. Ha ez igaz, akkor sarcot is vethetett rájuk és lehet, hogy Jeruzsálem ezekből a bányákból gazdagodott meg – mondta Ben-Joszef.

A megtalált ürülékben annyira épen maradt magok és spórák voltak, hogy meg lehetett belőlük állapítani, mit ettek az állatok. Ez újabb meglepetést okozott: élelmüket importálták 160 km-ről, a Földközi-tenger partjáról. Jeruzsálem viszont kb. 300 km-re volt, ami két hetes „szamaralogást” jelentett. A sivataggal körülvett településnek mindent nagy távolságról kellett beszereznie. Még a vizet is, 20 km-ről, szamárháton hozták.

„A fém abban az időben olyan alapvető termék volt, mint az olaj. Ennek a népnek megérte ennyit befektetni a sivatag kellős közepén. A Rabszolgák Dombján több mint 1000 tonna fémhulladékot találtunk, ez mutatja, hogy a gyártás ipari szinten folyt egy antik államhoz méltóan – mondta Ben-Joszef – Most már nemcsak abban vagyunk biztosak, hogy ezen a helyen rézbányászat volt, hanem abban is, hogy Dávid és fia, Salamon idején volt.”

Szólj hozzá

történelem régészet ipar Biblia Izrael Salamon király