2017. máj 17.

A Föld pokoli ikertestvére

írta: Göbölyös N. László
A Föld pokoli ikertestvére

planetvenusta-680802775.jpg

Egy szonda megérinti a Vénusz hevült felszínét, egy felette elrepülő ballon elemzi sűrű, széngázzal telített atmoszféráját. Kevesebb mint egy óra alatt a szonda továbbadja az adatokat, aztán megsemmisül. Mindez 1985-ben történt a szovjet űrprogram keretében indított Vega 2 űrszondával. Ez volt az utolsó eset, hogy emberi építmény leereszkedett a Vénuszra.

Ha valaki szkafanderbe öltözve tenné is a lábát a bolygóra, nem volt ideje körülnézni, azonnal összepréselődne és elégne. A légnyomás 90-szer nagyobb, mint a Földön, és az átlag 467 fok elég lenne az ólom felolvasztására. A tengerszintjéhez hasonló hőmérséklet és légnyomás csak tőle 65 km magasságban található meg.

A Vénusz másban is nagymértékben különbözik a Földtől. Például fordítva kering, nyugatról keletre, a Nap nyugaton kel és keleten nyugszik, de ez nem történik meg gyakran, mert a bolygó 243 nap alatt fordul meg a tengelye körül, csaknem egy vénuszi év alatt, amely 225 napból áll. Ezt a két jelenséget kombinálva a planéta nappal-éjszaka ciklusa minden 117. napon ismétlődik.

A Vénusz vulkanikus bolygó. Az egész naprendszerben itt van a legtöbb tűzhányó. Vannak közöttük ma is működők, mint ahogy 2 évvel ezelőtt a Venus Express európai űrszonda ezt megerősítette.

A különbségek ellenére mégis, a Marsot is beleértve, a Vénusz hasonlít a legjobban a Földhöz.  Hasonló nagyság, hasonló atmoszféra, mindkettő hasonló úton alakulhatott volna. Csakhogy a Vénusznak nincs mágneses mezője, ezért a napszél-sugárzások ellen semmi sem védi. Az eredmény: az atomszférának 95%-át széngáz teszi ki és pokoli a klímája.

Részben ez is magyarázza, hogy a kutatás inkább a Marsra irányul. Ahhoz, hogy egy szonda le tudjon szállni a Vénuszra, különleges technológiára van szükség. Eddig ez csak a szovjeteknek sikerült, de az ő szondájuk is csak kevesebb, mint 2 órát bírt ki.

A lehetőség, hogy űrhajósok léphessenek a Marsra, szintén a Vörös Bolygó kutatása mellett szól. A Vénuszt csak az űrből lehetne kutatni, bár a látási viszonyok a felhők miatt meglehetősen rosszak.

A Földön kívüli élet nyomait is a Marson és a Jupiter vagy a Szaturnusz holdjain érdemes keresni, nem a Vénuszon, ahol sem mikrobák, sem kövületek találására nincs remény. Ezért mind az oroszok, mind az amerikaiak elfordultak tőle.

Szerencsére az európaiak nem hagyták abba a Vénusz-kutatást. A Venus Express 2014-ben  fejezte be nyolcéves misszióját, míg a japán Akatsuki most is kering.

Az oroszokban és az amerikaiakban felmerült az együtt kutatás ötlete, mivel sok lehetőséget nyújtanak a Föld típusú bolygók és a klíma fejlődéséről szóló ismeretek bővítésére. Felmerült az is, hogy a Vénusz atmoszférájában látható sötét foszlányok esetleg egy primitív élet jelei lehetnek. Az oroszok több mint tíz év óta tervezik, hogy visszatérnek a Venera-D misszióval, amelyet 2016-ban lőttek  volna fel, de egyelőre késik a végrehajtás a Phobos-Grunt kudarca miatt, amelyet 2011-12-ben akartak a Marsra küldeni. Ma a Venera-D fellövésének időpontját a 2020-as évek közepére teszik.

Az amerikaiak nem tervezik a közeljövőre szonda fellövését a Vénuszra, de 2014 óta működik egy kooperáció  az orosz misszióban való részvétel céljából, amerikai tudományos eszközökkel.

Ez a Vénusz-misszió három elemből fog állni: egy Vénusz körüli pályából és két leszállásból. Ez utóbbiak 2-24 órai Vénuszon való tartózkodást jelentenek.

A NASA-nak ezen kívül van egy olyan terve, amely szerint kis, 30 kg-os szondája mérné a Vénusz atmoszférájában lévő gázok arányát. Egy másik terv előirányozza 12 CubSat miniszonda felküldését a Vénusz-légkör dinamikájának mérésére.

A stanfordi egyetem kutatói ugyanakkor olyan elektronikai eszközök kifejlesztésén dolgoznak, amelyek képesek ellenállni a Vénuszon uralkodó nagy hőségnek, a savas esőknek és a sugárzásnak.

A NASÁ-nak mindig vannak fantasztikus programjai, azonban nem lehet tudni, hogyan finanszírozzák ezeket. Ilyen a „vitorlás” szonda is, amelyet, ha a költségvetés lehetővé teszi, 2023 táján küldenek fel a Vénuszra. Ez olyan napelemekkel működne, amelyek elbírják az ottani hőséget és az erős Vénusz-szelek szárnyán repülne – írja a NouvelObs.

Szólj hozzá

űrkutatás tudomány USA Oroszország Vénusz