2017. aug 09.

Politikai manőverek a windsori herceg körül

írta: Göbölyös N. László
Politikai manőverek a windsori herceg körül

edward.jpg

Negyvenöt évvel halála után még mindig kellemetlen személy a britek számára Edward windsori herceg, aki egy elvált amerikai nő kedvéért lemondott a trónról – főleg nácibarát megnyilatkozásai miatt. A kew-i Nemzeti Archívum nyilvánosságra hozott dokumentumai bizonyítják, hogy 1953-ban Sir Winston Churchill miniszterelnök azt kérte Dwight D. Eisenhower amerikai elnöktől és a francia kormánytól, hogy ne hozzák nyilvánosságra azokat az elővigyázatlan táviratokat, amelyekből kiderül: összeesküvés folyt VIII. Edward trónra való visszahelyezésére abban az esetben, ha a nácik elfoglalnák Nagy-Britanniát – írja az ABC.

1940 nyarán, miután Franciaországot megszállták a németek, a windsori herceg és felesége, Wallis Simpson Spanyolország érintésével a semleges Portugáliába utaztak. Churchill azt akarta, hogy Lisszabonból gyorsan hajózzanak el a Bahamákra, ahol Edwardot kineveznék kormányzónak. Célja természetesen a problematikus személy minél távolabb tartása volt a szigetországtól.

Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter ugyanakkor azt írta lisszaboni nagykövetének, hogy a herceget a megfelelő pillanatban informáják arról, hogy a Harmadik Birodalom békét akar az angol néppel, és ebben Churchill kormánya akadályozza. Jó lenne, ha a herceg felkészülne a jövő fejleményeire. Németország ugyanis eltökélte, hogy békekötésre kényszeríti Nagy-Britanniát és segít a hercegnek minden vágya teljesítésében, mindenekelőtt abban, hogy feleségével együtt ismét elfoglalhassa a trónt.

Július 25-én a madridi német nagykövet arról tájékoztatta Berlint, hogy a spanyol belügyminisztérium embere átadta a hercegnek azt az üzenetet, hogy ne utazzon a Bahamákra, mert nagy szerep várhat rá a brit politikában. Edward azt válaszolta neki, hogy brit alkotmányos rend, miután lemondott a trónról, lehetetlenné teszi a visszatérését. Az üzenet közvetítője azonban ellenérvelt, hogy a háború megváltoztathatja az alkotmányt, amin szavai szerint a herceg elgondolkodott.

Ezek a német táviratok akkor kerültek a szövetségesek kezébe, amikor 1945-ben bevették Berlint. 1953-ban úgy döntöttek, hogy egy tudományos munka keretében publikálják azokat, és ez Churchillt arra késztette, hogy írjon Eisenhowernek és próbálja lebeszélni róla azzal, hogy a táviratok azt a benyomást kelthetik, hogy a herceg szoros kapcsolatban állt náci ügynökökkel és meghallgatta tisztességtelen ajánlataikat. Azzal is érvelt, hogy ez a herceg számára nagyon kellemetlen lenne. Ilyen értelemben írt a brit kormányfő Párizsnak is.

1953 augusztusában Churchill megmutatta a dokumentumokat kormánya tagjainak és kérte őket is, hogy legalább 10-20 évig ne hozzák őket nyilvánosságra.

Eisenhower válaszában elmagyarázta, hogy a dokumentumokat még 1945-ben megvizsgálták és úgy vélték, hogy nincs semmi értékük, összefüggnek azzal a náci propagandával, amely arra irányult, hogy gyengítse a Nyugat erejét és igazságtalanok lennének a herceggel szemben. Azt azonban hozzátette, hogy nem tudja, hogyan lehetne megakadályozni nyilvánosság elé kerülésüket.

Az Edwarddal kapcsolatos náci szál a mai napig csontváz a szekrényben a britek számára. Két évvel ezelőtt újra eljött, amikor a The Sun egy 1933-ban készített 17 másodperces házimoziról írt, amelyen az akkor hétéves jelenlegi királynő, Erzsébet, édesanyja és nagybátyja láthatók, amint náci üdvözlésre emelik kezüket balmorali birtokukon.

A háború után Párizsban élő herceg emlékirataiban elismerte, hogy csodálta Hitlert, de „nevetséges és teátrális” figurának tartotta. Azt viszont tagadta, hogy  ő maga náci érzelmű lett volna. Azon a mondatán azonban átsiklott, amit a háború idején a Bahamák kormányzójaként Fulton Oestler amerikai újságírónak mondott: „Tragikus lenne a világ számára, ha Hitlert megbuktatnák. Hitler a nép német korrekt és logikus vezetője. Nagy ember.”

Edward 1936 áprilisában – tehát uralkodóként – táviratot küldött Hitler születésnapjára, boldogságot, jó egészséget kívánt neki. 1937 októberében, már lemondása után, két napos látogatást tett Németországban, és a náci vezetés díszvendége volt. Vendéglátóit náci karlendítéssel üdvözölte, ellátogatott Hermann Göring vadászkastélyába,  beszélgetett Joseph Goebbels-szel, sőt, még egy koncentrációs táborba is elvitték, amelyet az alkalomra „felkészítettek”. Járt Hitlernél is Berchtesgadenbe, ahol négyszemközt tárgyaltak 50 percig. „Lemondása nagy veszteség volt számunkra, ha maradt volna, minden másképp alakult volna” – kommentálta Hitler a találkozót körének és úgy vélekedett, hogy „Wallis jó királyné lett volna.”

 

Szólj hozzá

történelem nácizmus Németország Nagy-Britannia VIII.Edward