2017. okt 06.

Élménybeszámoló az Ihlet Szigetéről

írta: Göbölyös N. László
Élménybeszámoló az Ihlet Szigetéről

djackett.jpg

Egy régi legenda szerint Szardínia szigetét az özönvíz előtt óriások lakták (erről majd rövidesen, másutt), később az Olasz Egység egyik bölcsője, rettenthetetlen banditák és kemény pásztorok hona. Egy évvel ezelőtt ez a napfényes föld a lenyugvás, a feltöltődés és az ihlet szigete lett a Djabe számára.

A „frissítés” állapotában (update) lévő zenekar alapítói néhány zenéstársukkal úgy gondolták, hogy visszatérnek egyfajta ősállapothoz, amikor minden kötöttség nélkül elkezdenek zenélni, játszanak, ami eszükbe jut, amit inspritál számukra a táj, a tenger, a tiszta levegő, és nem utolsó sorban Tergu falu 13. századi Nostra Signora temploma és plébániája, ahol műhelyüket berendezték, és ahol Égerházi Attila, Barabás Tamás, Koós-Hutás Áron, Steve Hackett és Gulli Briem valósággal újjászületett. Ez lett az ő „Bron-y-Aur-juk…”

Most már elárulhatom, hogy – mint a Djabe Krónikása – a szardíniai felvételeket már embrionális koruk óta ismerem, még mielőtt Tomi nekifogott volna, hogy kompozíciókká kerekítse őket. Aztán végigkövethettem a kihordás különböző fázisait egészen a végleges, vagy mondjuk inkább a stúdiólemezre rögzítendő változatig, a Life Is A Journey megszületéséig. Beteljesült a Zenészek várakozása, hiszen valamennyien érezték, hogy Terguban valami egészen új dimenzióba kerültek.  Már csak az élő megszólalás hiányzott, de az sem váratott sokáig magára. Október 3-án Győrben, majd másnap Budapesten, a MOMKultban a nagyközönség elé kerültek Szardínia hangjai.

atti.jpg

Persze egy Djabe-lemezbemutató nem úgy zajlik, hogy egy az egyben letámadják a hallgatóságot az új anyaggal. Az első részben a New Dimensions Update formáció – azaz Atti, Tomi, Huti, valamint Nagy János és Kaszás Péter – szemezget kedvünkre épp az azonos című, tavasszal megjelent lemezről, amelyek közül kiemelkedik a Doromb (csak a váza maradt meg az eredetiből), Tomi és Huti metál-háttámaszos basszus-trombita uniszónójával, Atti lírai Life Spiritje Jancsa nemesen egyszerű hátterével, és „Barbi” pszichedelikus világokat idéző egyszemélyes nagyzenekara. Aztán egyszer csak kiegészül a kvintett szeptetté, bejön Steve és Gulli, felveszik a 2 hátvéd, 2 szűrő, 3 támadó formációt és nyitnak – a Los Endossal, amelynek az első része egy 5-ös erősségű hurrikánnal ér fel. Jól becsapnak bennünket, hiszen valóban végszó ez a darab, az első rész vége. Szigorúan 15 perc szünet, aztán jön a java.

djackett_2.jpg

Negyedóra után ismét színpadon a „Settebello”, Steve Broadway-e, firth-jei és Isztambulja megunhatatlanok, pláne, hogy mindig beléjük csempésznek valami eddig szokatlant. Ezután jönnek a háttérvetítéssel már beharangozott szardíniai darabok. Eddig is kedvencem volt a Golden Sand, most itt hullámzik homok és tenger lomhán-könnyedén, folyékonyan, szilárdan Áron, Steve és Jancsa megszólaltatásában, majd a basszus és a fátyol-szárnyú sirály-gitár összemossa őket. Az „elgondolkodtató, levegős szám után kell egy kis mozgás” – konferálja be Atti a Buzzy Island nyüzsgését. Jön a címadó Life Is A Journey mantrája, amely felett Attila gitáron elmélkedik, majd Steve éteri hangsebességre kapcsol, amitől a Főnököt is új elektromosság járja át, miközben képben is betekinthetünk a „műhely” életébe. Az ízelítőt az After Limoncello zárja, jól eső „digestivo” akusztikus gitárral és basszussal, miközben lenyugszik a tengerben a nap. A szeptett (amelyben közben Gulli és Peti ütőscuccot cserél) hihetetlen harmóniát és jókedvű szeretetet áraszt. És a közönségnek ennyi nem elég, de a fiúk készültek erre: az ősrégi Cloud Dance-be csapnak bele. Úgy dobálják egymásnak a felhő-labdákat, mintha öröktől fogva együtt játszottak volna!

djackett_3.jpg

Vastaps, dobogás, ováció. Valaki kijövet azt mondja: „Kár, hogy ilyen rövid volt”. Ránézek az órámra. Tisztán két és fél óra volt, egyetlen pillanat üresjárat nélkül. A jó dolgok gyorsan telnek.  

Fotók: Nazim Isik

  

 

Szólj hozzá

világzene Magyarország Anglia Zene Izland Djabe Steve Hackett Gulli Briem