2017. nov 03.

Lemezek röngtenfelvételeken

írta: Göbölyös N. László
Lemezek röngtenfelvételeken

una_riproduzione_formato_gigante_di_un_disco_su_pellicola_per_radiografie-kif-u11004032986805avc-1024x576_lastampa_it.jpg

Jazz, rock and roll, boogie-woogie…tiltott zene volt sokáig a Szovjetunióban a hidegháború idején. Az üzletekben nem lehetett kapni Elvis, Armstrong és Beatles-lemezeket, de még a kivándorolt orosz művészek felvételeit sem.

Ezt az akadályt kockázatos, de hatásos módon győzték le a fiatalok: azokra a röntgen-felvételekre vették fel a tiltott zenéket, amelyeket a kórházak már feleslegesnek, hulladéknak tekintettek. Az eredmény: nagyon vékony, groreszk kinézetű lemezek, amelyeken látszottak a koponyák, mellkasok, kar- és lábszárcsontok.

Az elmúlt korszaknak e tanúi voltak láthatók október elején a moszkvai Modern Művészetek Múzeumában, a Garage-ban. Nem mindennapi dolog hallani Little Richard hangját egy törött medencecsonton keresztül – írja ironikusan a La Stampa.

A szovjet fiatalok félretették a hivatalos esztétikát, győzött felette a szabadság és a jó zenéhez való hozzáférés vágya. Néhányukat ezért rács mögé is dugták csempészésért.

„Ez a kiállítás nem véletlenül jött létre – magyarázta Stephen Coates angol zenész, aki Paul Heartfield fotográfussal rendezte meg – öt évvel ezelőtt koncerteztem Oroszországban együttesemmel, a The Real Tuesday Welddel, és egy szentpétervári piacon láttam egy furcsa lemezt két kézcsonttal.”

 Hazatérve feltette a lemezjátszójára, és azon Bill Haley and The Comets előadásában a Rock Around The Clock szólalt meg!

A két jóbarát beleszeretett a „röngtenizdat”-ba és elindította az X Ray Audio programot, egy könyvvel, egy honlappal, és egy dokumentumvideóval. Összegyűjtöttek több tucatot ezekből a különös lemezekből és beszélgetekkel azok készítőivel, valamint a hallgatósággal.

A fogyasztók jelentős része azokból a fiatalokból állt, akik követni akarták a nyugati divatot és szerették a jazzt. A szovjet sajtó úgy írta le őket, mint lusta, buta fiatalokat, akiket csak a tánc érdekel.

Aztán voltak azok, akik imádták az emigráns orosz művészek szerzeményeit. Egy idős mérnök elmondta nekik, hogy ő serdülőként beleszeretett Pjtor Lescsenko tangójába, A szerelem bora című dalba, és még ma is kívülről tudja.

 

Szólj hozzá

jazz rock kommunizmus hidegháború Zene Szovjetunió kulturtörténet