2017. dec 01.

Manson, a Szerelemnyarak sötét oldala

írta: Göbölyös N. László
Manson, a Szerelemnyarak sötét oldala

manson2-knne-u11011115610653ele-1024x600_lastampa_it.jpg

Lehet, hogy csupán véletlen egybeesésnek tekinthető, hogy néhány nappal Charles Manson november 18-én bekövetkezett halála előtt megjelent Olaszországban a Manson, az ember fia című képregény, Andrea Cavaletto szövegével és Giuseppe Candita rajzaival.

Az Inkiostro kiadó Real Cannibal sorozata keretében adta ki a sátánista szektavezér történetét. Ezt a szériát a sorozatgyilkosoknak szentelik.

A 41 éves Cavaletto szerint Manson „technikailag” nem volt sorozatgyilkos. Saját kezüleg senkit sem ölt meg. Karizmatikus figura volt, aki a főleg nőkből álló követőit használta fel fegyverként.

„Sokan úgy beszélnek róla – mondta az író a La Stampának – mint sátánhívőről, de ha még úgy is tűnik, hogy  voltak kapcsolatai Anton LaVey-jel, a Sátán Egyháza alapítójával, valójában ő a hippik Szeretetnyarainak sötét oldala volt. Békét és szeretetet prédikált, miközben hívei az ő nevében, az ő üzeneteit értelmezve követték el a borzalmas gyilkosságokat.”

Cavalettónak nehéz volt az anyagot összegyűjteni, sok tény nem igazolódott, sok következetlenség van a különböző életrajzokban. „Annak idején pere évekig eltartott, mindenki elmondta a maga igazságát, míg Manson folyamatosan az őrült messiás szerepét játszotta. Soha nem bánt meg, és nem vallott be semmit. Azt sem lehet tudni, hogy vajon megjelent-e a gyilkosságok helyszínén, amelyeket ő rendelt el.”

A különböző verziókat olvasva az író belebonyolódott a történetbe, végül egyetlen életrajzot használt fel a képregényhez, igyekezve behatolni Manson lelkivilágába. Lehetségesnek tartja, hogy a kulcs gyerekkorában van. Édesanyja, aki alkoholista volt, korán elhagyta. Felnőttként talán ezért vette körül magát nőkkel, akiket karizmájával elbűvölt és akik mindig készen álltak arra, hogy bármit elkövessenek érte. Manson látni akarta, mekkora hatalma van felettük, kompenzációképpen a hiányzó anyáért.

Cavaletto külön hangsúlyozza, hogy Manson számára a rock alapvető fontosságú volt. „Végül is tragikus figura volt. Egy álomnak élt, mert nem tudott rock-sztárrá válni. A szekta volt a válasza azok felé, akiket sikertelensége okainak tartott. Egy kicsiny, széttört álmú ember volt” – vélekedik a képregény szerzője.

 

Szólj hozzá

média irodalom bűnügy Olaszország USA Charles Manson