2018. feb 25.

Új felfedezések Jerikó virágkorából

írta: Göbölyös N. László
Új felfedezések Jerikó virágkorából

 jeriko.jpg

A római Sapienza egyetem és a Palesztin Nemzeti Hatóság régészeti osztályának kutatói 1997 óta végeznek ásatásokat Tell esz-Szultán, azaz az ókori Jerikó területén, Ciszjordániában, Jeruzsálemtől 21 km-re észak-keletre. 

Manapság Jerikóról a legtöbben a város pusztulására asszociálnak, amelyet érzékletesen ír az Ószövetségben Józsué könyve a frigyládával hétszer körüljárt városról, kürtök hangjától és a nép kiáltásától leomlott városfalakról (Józsué 6.1-21). Holott az emberiség történetének egyik legősibb városa a maga korában virágzó, gazdag település volt, kiterjedt külkapcsolatokkal.

A csapat nemrégiben érdekes leletekre bukkant egy ötezer éves házban: öt, egymásra helyezett gyöngyház  kagylót, amely jelenlegi ismereteink szerint  édesvízben és csak a Nilusban élt.

Két kagylóban egy sötét színű anyag maradványai láthatóak, amelyről kiderült, hogy mangánoxid, amely a khajal, egy szemfesték összetevője volt. A kutatók szerint Sinaiból származhatott, ahol az egyiptomiak mangánbányákat üzemeltettek.

„E felfedezés megerősíti azt a váleményt, hogy a Kr.e. III. évezred elején már szoros kereskedelmi kapcsolatok voltak Jerikó és az egyiptomi II. dinasztia között. Egyúttal azt is mutatja, hogy a városban létrejött egy kifinomult helyi társadalmi réteg – magyarázta Lorenzo Nigro, a Sapienza kutatója.

Jerikó egy burjánzó oázis körül fejlődött ki Kr.e. 10.500 körül. Lakosai mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak. A harmadik évezred kezdetén épült erődvárossé és akkor építették fel az uralkodó palotáját. A város legértékesebb kincse az édesvíz volt, amelyet kereskedelmi kapcsolataiban luxuscikkekre cserélt.

A legutóbbi ásatások megerősítették, hogy állandó kapcsolata volt Egyiptommal. A kutatók találtak egy kb. Kr.e. 1800 örüli, egy egyiptomi Közép-Birodalomból származó sírt, amely különbözött azoktól a gazdag, valószínűleg királyi síroktól, amelyeket a fallal körülvett palota területén leltek. Ez a sír a kövezet alatt volt, ami a halott magas társadalmi rangjára utal.

A sírkamra két csontvázat rejtett: egy 9-10 év körüli, felékszerezett kislányét, és egy felnőtt nőét, aki valószínűleg a nevelőnője lehetett. Vele temettek el két áldozati állatot, egy gorillát, és egy kecskét. A sírban elhelyeztek még hat agyag edényt is. A legérdekesebb egy kicsi, fekete lakkal borított, amely a lány fejénél volt, benne illatszerrel.

A kislány ékszerei két pár fülbevalóból, egy karkötőből, egy brossból álltak. Ez utóbbi valószínűleg a vállán fogta össze a ruháját  - mindez bronzból készült – és találtak mellette egy gyöngysort is, amelyben hegyikristály és karneolkövek váltakoztak. Találtak ezen kívül a kezén egy bronzpecsétes gyűrűt, amelyre szkarabeust és különböző más védő jellegű szimbólumokat véstek. Egy szkarabeus-maszk a kislány mellén feküdt. Ezen hieroglifák voltak, amely szintén egyiptomi kulturális befolyásra utal.

Két jel a szkarabeuson egy ismert egyiptomi hivatalra, „a csatornák igazgatójára” utal, ami még a Kr. e. 2575 – 2150 közötti egyiptomi uralom korából számazik. Lehet, hogy a jerikóiak átvették három évszázaddal később, hiszen ők is megtanultak a vízzel gazdálkodni.

A másik két jel közül az egyik egy felvő oroszlánt ábrázol és egy domb mögül előbukkanó napot, ami megfelel a Rwha névnek. Nigro szerint ilyen névvel egyiptomi vagy kánaáni személy vonatkozásáan eddig még nem találkoztak. Lehet, hogy ez volt Jerikó régi nve. ha gy van, akkor a kislány szkarabeusán  a város uralkodójának címe olvasható,

A virágzó város Kr.e. 1550 körül pusztult el. Egy heves támadás hamuvá változtatta. Évszázadokkal később újra felépítették, de megsemmisítése olyan erejű volt, hogy ez inkább megmaradt az emberek emlékezetében.

Szólj hozzá

történelem régészet ókor Izrael Egyiptom Ciszjordánia Jerikó