2018. máj 30.

Hiba volt Aldo Moro elrablása és meggyilkolása – interjú a Vörös Brigádok alapítójával

írta: Göbölyös N. László
Hiba volt Aldo Moro elrablása és meggyilkolása – interjú a Vörös Brigádok alapítójával

br.jpg

Alberto Franceschini, aki a Vörös Brigádok olasz terrorista szervezet társalapítója volt Renato Curcióval, a trentói egyetem 68-as vezérével, ma már elutasítja az erőszakot, és hibának tartja Aldo Moro egykori olasz keresztény-demokrata pártelnök, többszörös miniszterelnök elrablását és meggyilkolását. A ma 70 éves Franceschinivel a Panorama készített interjút az olasz demokrácia története egyik legsötétebb eseményének 40. évfordulóján.

-A Vörös Brigádok tévedtek, ez világos számomra, és a fiataloknak, akik ma azt kérdezik, hogy miért volt annyi erőszak és próbálnak magyarázatot találni olyan súlyos tettekre, mint Moro elrablása és megölése, azt mondom: ne tegyenek úgy, mint mi. Az emberek nehezen változtatnak azon, ami az életük értelmét jelenti. A volt társaimnak nehéz kimondaniuk, hogy tévedtünk.

-Tehát ma elítéli a fegyveres harcot?

-Abszolút.

-Raffaele Fiore, a Morot elrabló kommandó tagja azt vallotta, hogy a politikus elrablásának színhelyén, a római Via Fanin, olyanok voltak jelen, akiket nem ismert, hogy mások irányították őket.

-Találkoztam vele a börtönben akkor, amikor még a részvételét is tagadta. Patrizio Pesci vitte bele. Moro elrablásában mások is résztvették, ez ma már tény. Társainknak, Valerio Moruccinak és Mario Morettinek kapcsolataik voltak másokkal. Ezeket a kapcsolatokat sohasem tisztázták…

-Az 55 napig tartó fogság során Morót sokszor kihallgatták. Ki fogalmazta meg a kérdéseket?

-Morettinek nem volt nagy tehetsége a politikai elemzéshez és az íráshoz. Ez idő alatt is gyakran járt Párizsban. Nem kizárt, hogy a kihallgatást is máshol készítették elő. Morettinek és Moruccinak döntő szerepe volt a Moro-ügyben. Egyeztették, hogy mit mondanak el, nem tudom, hogy nem állapodtak-e meg abban, hogy mit titkolnak el.

-Ön találkozott-e valaha Francesco Delfino csendőrtábornokkal, a katonai hírszerzés tisztjével, vagy Alessio Casimirrivel, a Via Fani egyetlen olyan Brigád-tagjával, aki a mai napig szökésben van és Nicaraguában él?

-Nem.

-A Vörös Brigádoknak voltak kapcsolatai az olasz vagy a külföldi titkos szolgálatokkal?

-A Moszadtól kerestek meg bennünket 1974-ben. Két vagy három találkozónk volt, de nem akartunk velük szoros kapcsolatot, meg akartuk őrizni autonómiánkat. Pénzt és fontos információkat adtak volna, de elutasítottuk őket. Valószínű, hogy új kapcsolatot próbáltak találni azután, hogy engem és Curciót letartóztattak.

-Mit kellett volna tenni az államnak Moro megmentéséért?

-Szabadon kellett volna engedni legalább egy embert. Így nehéz helyzetbe hozták volna a Brigádot. De mindent megtettek azért, hogy ne engedjen ki senkit.

rapimentomoro-730x417.jpg

-Bettino Craxi (a későbbi miniszterelnök) két embert javasolt kegyelemre Benigno Zaccagnininek (a kereszténydemokrata párt főtitkára): Paola Besuchio Brigád-tagot, és Alberto Buonocontót, a Proletár Fegyveres Sejtek (NAP) tagját. Giulio Andreotti akkori kormányfő volt az, aki elvetett minden közvetítést. Elrabolhatták volna Andreottit is. Miért választották éppen Morót?

-Valaki a halálát akarta. Aldo Moro sok szempontból veszélyes volt. Híres döntése (a történelmi kompromisszum a kormányzó keresztény-demokraták és a legerősebb ellenzéki párt, a kommunisták között 1977-ben) kellemetlen volt bizonyos jobboldali nemzetközi köröknek és az amerikaiaknak is. Ezért egész sor bábot elindítottak a kiiktatására.

-Vagyis Ön azt hiszi, hogy a Vörös Brigádokat eszközként használták?

-Igen, valaki hátulról mozgatta a szálakat. A mi történetünk 20 évig tartott, volt egy sor nemzetközi kapcsolatunk. Lehetetlen, hogy ne figyelték volna minket az olasz és a külföldi szolgálatok.

-Tehát a Moro-gyilkoság megakadályozására elég lett volna valaki kiengedni. Ön is börtönben volt abban az időszakban.

-Torinóban tartottak fogva. Kaptam kívülről üzeneteket az ügyvédeken és más olyan személyeken keresztül, akik kapcsolatban voltak a kintiekkel. Mi a tárgyalások mellett álltunk és bosszúállásra számítottunk. Azt gondoltuk, hogy ha megölik Morót, minket is megölnek a börtönben. Ahogyan az megtörtént a német Vörös Hadsereg Frakció több tagjával Stammheimben. (1977. október 18án  a RAF bejelentette, hogy megölte a másfél hónappal korábban elrabolt Hanns-Martin Schleyert, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének elnökét, akit már korábban is támadtak a szélsőbaloldali csoportok náci múltja miatt.  Még aznap éjjel a börtönben meghalt a szervezet három vezetője, Andreas Baader, Gudrun Esslin és Jan-Carl Raspe. Állítólag öngyilkosságot követtek el, ezzel kapcsolatban azonban ugyanúgy kételyek merülnek fel a mai napig, mint Ulrike Meinhof egy évvel korábbi öngyilkosságnak beállított halála kapcsán – GNL). Ugo La Malfa, a republikánus párt vezetője ki is mondta: Moro halála után az államnak is vissza kellett volna adnia néhány holttestet…

-Miért nem hozta nyilvánosságra a Brigád azt, amit Moro tudott a Gladio-tervről (ez a titkos NATO-terv fegyveres „ellenállást” indított volna egy kommunista hatalomátvétel esetére), valamint a keresztény-demokrata pártnak juttatott CIA-pénzekről?

-A politikusok inkább elfogadták azt, hogy a bírák hülyének tartsák őket, hogy azt lássák: nem értették meg ezeknek a kijelentéseknek az értékét.  Abszurd dolog elgondolni, hogy egy ilyen tragikus esemény, amely nemcsak ennek az országnak, hanem az egész világnak a történetén nyomot hagyott, hülyéken múlott…

 

Szólj hozzá

történelem gyilkosság Olaszország Vörös Brigádok terrorzimus