2018. jún 18.

„Úgy mozgatnak bennünket láthatatlan szálakon, mint a bábukat”

írta: Göbölyös N. László
„Úgy mozgatnak bennünket láthatatlan szálakon, mint a bábukat”

4cbf0a084bd7c8de2a010000-750.jpg

Tristan Harris, a Google volt mérnöke tálalt ki egykori munkaadójáról, és a Sziliciumvölgy többi nagyágyújáról a Le Figarónak adott interjúban, és arra biztatja a kormányokat, hogy lépjenek fel ártó befolyásuk ellen.

Harris a technológia-etika szakértője és már évek óta figyelmezteti a világot az új technológiák veszélyeire. Elért ezzel némi sikert a gyártóknál,  meghallgatják észrevételeit, ezúttal azonban a felhasználókat figyelmezteti.

-Miért indított háborút a közösségi oldalak és az internet nagyjai ellen?

-Ezek a vállalatok hatalmasabbak lettek, mint az államok. Kétmilliárdan vagyunk a Facebookon. Ez több hívő, mint amennyi a kereszténységnek van. 1,5 milliárdan vagyunk minden hónapban a YouTube-on és ez több, mint az iszlám hívők száma. Az okostelefonunkat naponta átlag 150-szer használjuk. Így olyan gondolatok zavarnak meg bennünket, amelyeket nem mi választottunk, hanem a technológiai cégek kényszerítenek ránk. Az Instagramot kinyitva az ember azt tapasztalja, hogy a barátai folyton szórakoznak, és nélküle is jól elvannak.

-Ez olyan súlyos dolog?

-A közösségi hálók egy alternatív közösségi valóságot építenek, és ez közegészségi problémákat okoz, nevezetesen a legfiatalabbaknál, akik állandóan barátaik legjobb színben feltüntetett fotóit látják, mert ezáltal deformált víziójuk lesz a normalitásról.  Ez polarizációs problémákat is felvet, mivel a közösségi hálók hajlamosak extrém magatartásokat előtérbe helyezni, ami szintén okoz ezúttal demokratikus problémát, mert a közvéleményt befolyásolja. Felmerül végül a trösztellenes törvény megsértésének kérdése is, mivel ezeknek a cégeknek  egyedülálló hatalmuk van azzal a rengeteg adattal, amellyel manipulálnak. Nemcsak azt tudja a Facebook, hogy barátnőnk melyik fotóját nézegeti valaki az Instagramon, hanem azt is, hogy milyen üzeneteket küld a WhatsApp-on.

-Ezeknek a technológiáknak a kidolgozói vajon tudatában vannak-e  annak, hogy milyen hatalmat gyakorolnak?

-Nem. A Sziliciumvölgyben sok embernek van lelkiismerete, és őket nyugtalanítják munkájuk következményei. De ha jól belegondolunk, ha az ember 20-30 éves fiatal mérnök, aki nem csinál mást, mint programokat és belép a Google-hoz, elsősorban azokra a hihetetlen dolgokra gondol, amelyeket a munkájában meg tud valósítani és nem azokra a geopolitikai instabilitásokra, amelyet ezek okozhatnak. Ezeknek a nagy cégnek az alkalmazottai nincsenek tudatában hatalmuknak.

-Ez nem annak a vállalati kultúrának a következménye, amely leveszi a felelősséget alkalmazottai válláról?

-Ezek a vállalatok úgy működnek, hogy az alkalmazottak ne kapjanak globális képet munkájuk hatásairól. Ez a módszer, azt hiszem, a totális rendszerekével hasonlítható össze. Sokat tanulmányoztak a vallások működését és ott is látok hasonlóságokat. Amikor a Facebook szünet nélkül azt a jelmondatot fújja, hogy „segítjük a világot, hogy elérhetőbb legyen”, akkor ez hat és csak ezt látjuk. Ugyanígy nem beszélnek a technológiai függőség problémájáról, hanem „a technológiai lehetőségek kihasználását” hangsúlyozzák. Nem azt mondják a mérnökökre, hogy manipulációs eszközöket tervezzenek, hanem olyanokat, amelyekkel „fokozni lehet a célzott reklámozás hatását”. Különben senki sem akarna dolgozni nekik. Mint Upton Sinclair írta, nem lehet kérni az embereket, hogy kérdéseket tegyenek fel, ha a fizetésüknek az a feltétele, hogy ne kérdezzenek. És a FB alkalmazottait jól megfizetik, hogy ne tegyenek fel kérdéseket.

-Nincs olyan érzése, hogy a félelem néha eltúlzott retorikáját alkalmazza a technológiákkal szemben?

-Egyetértek azokkal, akik bírálnak, mert a félelem retorikáját védem, mert alapvetően a hatalom kérdése érdekel és van valami zavaró igazság a Szilíciumvölgyben, Tött nagyfőnök, mint Eric Schmidt vagy Mark Zuckerberg kijelentette, hogy a magánélet halott. Ma egy gyakorlott mesterséges intelligenciával kattintásaink tanulmányozásával össze lehet állítani bárkinek a pszichológiai profilját, azonosítani lehet a GPS-en keresztül, az arcfelismerővel mérni lehet a stressz-szintjét. Olyan világban fogunk élni, amelyben egyre több technológia értelmezi a jeleket arról, hogy mit gondolunk, mielőtt mi magunk tudatában lennénk és manipulálnak bennünket.

-Meghallják-e Önt az emberek?

-Az emberek nem mérik fel, hogy már ma is mit lehet elérni a célzott reklámmal. Könnyű azt mondani, hogy informáltak, képzettek vagyunk és ez velünk nem történhet meg, mert okosabbak vagyunk, mint mások. Rá akarom ébreszteni az embereket arra, hogy mindenkit befolyásolnak, olyan szálakon keresztül, amelyeket nem lát. Olyan ez, mint egy bábszínház.

-De hogyan működik ez konkrétan?

-Sok gyanús „darkpattern” van a technológiában. Láthatatlan zsinegek, amelyek úgy mozgatnak bennünket, mint a bábukat. A figyelem megragadása az alapjuk. Például mindig ellenőrizzük a telefonjelzéseket, mert szép, élénk színük van, scrollozunk, mert mindig van valami újdonság, megnézzük a YouTube legújabb videóját, mert ajánlják…A FB megkérdezheti egy barátunktól, aki lefényképezett, hogy bejelölhetik-e őt? Nagy kék  IGEN-re kell ráklikkelni, majd  kapunk egy e-mailt erről és nincs megállás.

-Lehet, hogy csak egy bizonyos elit tudja, hogyan lehet megmenekülni ezektől a trükköktől?

-Igen és éppen ezért akarjuk rábírni ezeket a vállalatokat gyakorlatuk megváltoztatására. Nem akarhatunk olyan világot, amelyben az embereknek csak 1%-a tudja, hogyan állítsa telefonját fekete-fehérre, hogy ne molesztálják a piros gombokkal, vagy hogyan igazítsák paramétereiket. El kell érnünk, hogy a figyelemfelkeltő dizájn ne legyen tisztességtelen. A Google most ezzel próbálkozik és ez jó precedens lehet.

-Bízhatunk-e bennük, amikor azt mondják, hogy kigyógyítanak bennünket a függőségből, és a manipulációkból, amelyeket ők csinálnak?

-Szerint a Facebooknak az a feladata, hogy ellenőrizze a választások tisztaságát és nem az, hogy manipuláljon. A Google-nak pedig hogy korlátozza a függőségeket, de becsületszóra nem kell hinnünk nekik, mert még mindig tekintélyes hatalom van a kezükben. A FB olyan, mint egy pap, aki 2 milliárd ember gyónását hallgatja. Csakhogy ezek az emberek nem tudják, hogy a gyóntató előtt vannak. A honlapok egyharmadából ki tudják fürkészni, hogy biztosítót akarsz váltani, de azt is, hogy kire fogsz szavazni. És ezeket az ismereteket eladják különböző cégeknek, amelyek aztán magukat ajánlják a gyóntatószékben. Nem azt mondom, hogy a FB-nak nem kellene léteznie, hanem hogy nem kellene olyan gazdaság modelljének lennie, amelynek ekkora hatalma van.

 

Szólj hozzá

média internet technológia USA Sziliciumvölgy