2018. júl 05.

Kétszáz éves a „Csáó”

írta: Göbölyös N. László
Kétszáz éves a „Csáó”

ciao.jpg

„Ciao, ciao, bambina” – 1959-ben ezzel a dallal győzött Domenico Modugno és Johnny Dorelli a Sanremói Fesztiválon. A dal hamar világsláger lett, és nagy népszerűséget szerzett az olasz üdvözlésben, amely most ünnepli 200. évfordulóját. A második leghíresebb olasz szónak tartják a „pizza” után.

 

Nicola De Blasi nyelvész a „ciao” elemzésének szentel könyvében úgy véli, hogy már bőven Modugno előtt is ismert volt Itália határain túl is a szó. A francia Paul Bourger egy 1893-ban írt regényében éas egy 20. század eleji keringőnek is Ciao volt a címe. És ne feledjük el az Olaszországban a mai napig nagy tisztelettel énekelt partizándalt, a Bella, Ciaót…pedig Roberto Leydi neves etnomuzikológus szerint a dalban, amelynek gyökerei a 19. századi Piemontba nyúlnak vissza, eredetileg nem is hangzott el ez a szó.

ciao_amici_rivista_musica_1967.png

A szimpatikus üdvözlési forma hamar bekerült a neorealista filmekbe, főleg a vígjátékokba. Mario Monicelli legendás filmjében, az 1958-as Ismeretlen ismerősökben Vittorio Gassman, így búcsúzik kórházban ápolt barátjától: „Addio, ciao, bello”.

1967-ben viszont tragikus esemény kapcsolódik hozzá: Ciao, amore, ciao címmel énekli Sanremóban utolsó dalát a zaklatott életű, nagy tehetségű Luigi Tenco, majd, miután kiesik a versenyből, főbe lövi magát. A kismotorok királya, a Piaggio Ciaónak nevezi el egyik alkotását. 

piaggio.jpg

Reklámszövege pedig így hangzik: „Bella, chi ciao” (Szép, aki ciaót mond). Egy színvonalas ifjúsági lap, amely az angolszász rock-zenének és ellenkultúrának nagy teret ad a 68-as években, Ciao Amici, azaz Ciao, barátok néven jelenik meg. És ismét Sanremo: 1968-ban „Ciaot” recseg Louis Armstrong a Mi va di cantare című, a 20-es évek stílusában írt dalában. A diadalmenet csúcsának terepe mi is lehetne más, mint a foci: az 1990-es, Olaszországban rendezett világbajnokság kabalafiguráját is Ciaónak hívják.

A szó maga a latin „sclavum”-ból származik, abból az időből, amikor szlávok kerültek rabszolgasorba. Ebben lett a 15. század körül a velencei dialektusban a „s’ciavo”, amely tulajdonképpen a magyar „alászolgájának” felel meg. (És ha már itt tartunk: a „servus humilius” – azaz alázatos szolgálja – amit ebben a formában a Lúdas Matyi című film tett korunkban ismertté, a magyar szervusz-nak az őse).

Éppen 200 éve, Francesco Benedetti drámaíró egy levelében számolt be arról, hogy a milánói Scalában a helyi előkelőségek eképp üdvözölték. Azóta is folytatja a szó nemzetközi hódító útját, rövidsége miatt legújabb korunkhoz is könnyen alkalmazható.

Végül e sorok írójának és Párjának személyes élménye: Hurgadában jártunk, a bazársoron sétáltunk, amikor egyszercsak a hátunk mögött megszólalt egy helyi kereskedő: „Csá, csumi, csőtészta, magyarok”…

Szólj hozzá

zene kultúra nyelv hagyomány Olaszország