2018. nov 04.

Boldogok-e azok a párok, akik külön laknak?

írta: Göbölyös N. László
Boldogok-e azok a párok, akik külön laknak?

154924210-f8ecaea3-ddb3-48bc-8ebe-7dd9b7df3ab4.jpg

Mostanában egyre többet beszélnek arról, hogy mennyire jót tesz egy párkapcsolatnak, ha a felek nem egy fedél alatt laknak.

LAT-párok, azaz külön lakók (Living Apart Together) már régóta vannak.  Ilyen volt annak idején az író-filozófus pár Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir, vagy Frida Kahlo és Diego Rivera. Ez utóbbiak két szomszédos, egymással híddal összekötött házban éltek. Közelebbi példa a népszerű angol színésznő, Helena Bonham-Carter és Tim Burton filmrendező, akik 2001 és 2014 között éltek külön házban annak ellenére, hogy közben két gyermekük született.

De vajon nem bátrabb út-e együtt maradni és nem hagyni, hogy a rutin bebörtönözzön bennünket? Cristina Lanza olasz pszichoterapeuta szerint manapság azért választják annyian a különlakást, mert az emberek egyre kevésbé készek a kompromisszumra. Ezért a mindennapi élet gondjainak megosztására, a másikért való felelősség  vállalására vonzó lehet a különlakás. Sokszor ok lehet a saját szabadság korlátozásától való félelem, a barátokról való lemondás esetleges kényszere, a hobbinak szánt idő csökkenése. De ok lehet egy korább közös életben szerzett negatív tapasztalat is. A különlakáshoz azonban nyílt gondolkodásra van szükség,  és arra, hogy azt mindkét fél őszintén elfogadja – mondta Lanza

A pszichológusnő szerint ennek az életformának előnye lehet, hogy a felek felszabadultnak érzik magukat az olyan házi kötelezettségektől, amelyeket a páros élet igényel azoktól, amelyeket a másik fél esetleg elvár. Nem esnek bele a mindennapok egyhangúságába, amely unalmassá válik, csökken az egymás iránti vágy és szenvedély,  amelyet a távolság felerősíthet. Akkor találkoznak egymással, amikor erre késztetést éreznek, így minden találkozásnak „randevú” íze lesz. A különlakásnak azonban vannak kockázatai. Érezhetik a felek időnként magányosnak magukat, amikor éppen szükségük lenne a másik fizikai jelenlétére. Egy idő után meg is szokhatják a különlakást és akkor már nehéz a közös életet fenntartani. Alkalmuk lehet egy másik személlyel összejönni és máris felborul az életük.

Tehát az előnyök csak illúziók? Az előnyök Cristina Lanza szerint olyan mértékben érvényesülnek, amekkoráknak a pár annak tekinti őket. Csak annak származhatnak előnyei, aki nehezen találja meg az egyensúlyt a közös élet és a saját autonómiája között.

Sokan vannak azok is, akik együtt laknak, de külön hálószobát választanak. Ennek számtalan oka van, a horkolástól a biológiai órában való eltérésig, ez a megoldás azonban elvesz a pár meghitt óráiból, másrészt viszont a nyugodt alvás békésebb légkört biztosíthat. Sőt, növelheti a szexuális vágyat az egyik fél „meglepetésszerű éjszakai látogatásával – magyarázza a szakember.

Mit tanácsol a pszichoterapeuta, mi kell ahhoz, hogy boldogan éljünk közös lakásban? „Legyünk kiegyensúlyozottak, tartsuk meg saját egyéniségünket, miközben tartsuk tiszteletben a másik egyéniségét. Fontosak a rendszeres közös, házon kívüli programok, mozi, színház, éttermi vacsora, kirándul, ami megszakítja a napi rutint. Ez akkor is fontos, amikor a pár már szülő is. Ugyancsak fontos elismerni a másik fél erős oldalait, kifejezni ezek iránti csodálatunkat, nem szabad csak a gyenge pontjait emlegetni. És a legfontosabb: mindig kifejezésre kell juttatni, hogy ott vagyunk mellette, mindig számíthat ránk.”

 

 

Szólj hozzá

társadalom életmód különélő párok