A Vezúv  Kr.u. 79 évi kitörésének áldozatait általában azokkal azonosítják, akiket Pompei utcáin járva, hamuba, kőbe merevedve látunk. Ám az áldozatok között sokan voltak, akiket a hőség ölt meg:  Herculaneum tengerpartján kerestek menedéket és a termikus sokk miatt haltak meg.

Pietro Paolo Petrone, a nápolyi Federico II egyetem törvényszéki orvosi szakának tanára tanulmányban írta le, hogy mi történt testükkel a haláluk után.

„Nagyon gyorsan, agónia nélkül haltak meg, majd a többszáz fokra felhevült hőmérsékelt gőzzé változtatta a szöveteket, a vérüket, a nagy részben vízből álló agyat elpárologtatta és a nyomás olyan nagy lett, hogy felrobbantotta a koponyájukat” – mondta a professzor.

Petrone és Claudio Buccelli, a biomedikai tudományok egyetemi tanára egy régész bevonásával kutatták haláluk okát és azokat a jelenségeket, amelyek vele jártak.

A vasoxidokkal kezdték, amelyeket a csontokon és a hamuban találtak, azokon a vöröses foltokon, amelyek hemoglobin-maradványoknak bizonyultak és akkor bomlottak fel, amikor hő elérte a testeket.

A kutatás ugyan már elkezdődött a 90-es években, de csak az új technikkal, mint a spektrográfiával lehetett megállapítani, hogy a vörös foltok a hemoglobin-maradványok – magyarázta Petrone, aki felhívta a figyelmet egy újabb lehetséges kitörés veszélyeire.

„Herculanumban, a vulkántól kb. 6 km-re a hőmérséklet 500 fok volt. A számítások szerint 10 km-es körzetben teljes pusztulás lenne. Ezen a 10 km-en belül van fél Nápoly. Lávamaradványokat azonban messzebb is találtunk. Ezért a legfrissebb becslések már egymillió veszélyeztetett emberről szólnak. Egy égő felhő lepné el a környéket 300 km/órás sebességgel. A gőz és a hamu elől nem lenne menekülés. Az emberek meghalnának, még a vasbeton épületek is összeomlanának.” A professzor szerint ezt az olasz polgári védelem még nem fogta fel, pedig a vulkanológusok szerint az evakuálási tervet legalább 20 km-es sugarúra kell tervezni és 3 millió embert érint. „A vulkánnal nem lehet hazárdjátékot játszani".