2019. jan 10.

Isaac Asimov jóslatai 2019-re

írta: Göbölyös N. László
Isaac Asimov jóslatai 2019-re

isaac_asimov.jpg

Az 1992-ben elhunyt Isaac Asimov utópista, de válságokkal terhelt világot képzelt el napjainkra. Vajon jól látta-e a jövőt? – teszi fel a kérdést a Huffington Post.

1983.december 31-én a Toronto Star közölte Asimov írását, amelyben elképzelte 35 évvel későbbi életünket. Ezt a dátumot azért választotta, mert George Orwell 1984-e 1949-ben, vagyis éppen 35 évvel korábban jelent meg. Asimov optimista víziójában a világ jövője három tényezőtől függ: a nukleáris háborútól, az informatizálástól és az űr hasznosításától.

Írása elején azonnal ki is zárja a nukleáris háború lehetőségét, mivel egy ilyen háború után „túl kevesen maradnának életben közülünk, gyermekeink, és unokáink közül ahhoz, hogy leírják a világ nyomorúságát.” Ez a jóslat máig igaznak bizonyult.

Asimov az informatizálás jelentőségét az első ipari forradalomhoz hasonlítja. A változás azonban gyorsabb lesz, a társadalomnak gyorsabban kell alkalmazkodnia, „lehet, hogy gyorsabban, mint amennyire képes rá”. De ebben a kérdésben is optimistább akar lenni az emberiség iránt: „2019-ig a végére kellene jutni ennek az átmenetnek”.  Sajnos ez még nem következett be.

Az író azt is elképzeli, hogy ennek a technikai forradalomnak milyen hatása lesz a társadalomra, az egyes emberekre. A számítógépek behatolása otthonunkba 2019-ig, ha csak nem következik be egy gépromboló forradalom, egyre csak erősödni fog, mert „a társadalom komplexitása nem teszi lehetővé a számítógépek nélkülözését.”

Nehezen lehetne ellentmondani neki a mai körülmények között, amikor elmerülünk az adatok mennyiségében, amikor adatainkat digitálisan tárolják és a mesterségét intelligenciát hívjuk segítségül a világ problémáinak megoldásához –kommentálja a HP.

Asimov azonban abban tévedett, hogy 2019-re a robotok átveszik az uralmat mindennapjaink felett. Nem volt azonban messze az igazságtól, mert úgy mutatta be ezeket a gépeket, mint „informatizált mobil tárgyakat”, és ennek formája lehet egy okostelefon is. És közben a nyilvános helyeken szaporodnak a humanoid robotok.

Az író előrelátta, hogy az informatizálás megváltoztatja munkaszokásainkat. Az új munkahelyek mások lesznek, mint a megszűnők, és elkerülhetetlenül összefüggenek a robotok és a számítógépek tervezésével, gyártásával, rendszerbe állításával. Már azt is elképzelte, hogy a 21. század második évtizedének végére nem a munka lesz az élet középpontja. „Egyre több embernek lesz sokszínűségben gazdag élete. Szabadon kezdhet tudományos kutatásba, foglalkozhat irodalommal, művészettel, hódolhat mindenféle vonzó hobbinak”….

Asimov úgy vélte, hogy a munka forradalma miatt szükség van egy nagy változásra az oktatásban is, hogy „minden nép értsen az informatikához és helyt tudjon állni a magas technológia világában.” Ezzel ma a szakemberek többsége egyetért. Az író olyan világot képzel el, amelyben megmarad az iskola, de nem lesz a tanulás központja.

„Minden gyermeknek és minden felnőttnek lehetősége lesz azt tanulni, amit akar. Akkor, amikor akar a saját ritmusa és módja szerint”.  Valami hasonlót jelentettek azok a tanfolyamok, amelyek gyakran ingyen voltak elérhetők a 2010-es évek elején az interneten, de még ha milliók vették is igénybe, a rendszer korlátai miatt a klasszikus iskolát még nem helyettesíti.

A sci-fi író leírta véleményét a környezetszennyezésről is. „A hulladékokkal és a szennyezéssel kapcsolatos emberi felelőtlenség még nyilvánvalóbb és még elviselhetetlenebb lesz az idő előre haladtával. Ugyanakkor erősödni fognak a próbálkozások a változtatásra és reménykedni kell abban, hogy a technológia fejlődése olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyek megfordítják ezt a negatív tendenciát.” Ma a Párizsi Egyezmény és sok más kezdeményezés ellenére a felmelegedés és a szennyezés folytatódik és nincsenek csodatechnológiák.

Asimov bízott a nemzetközi egyezményekben: „Javulni fog az együttműködés a nemzetek között és azokon belül az egyes csoportok között, nem hirtelen támadt idealizmus, hanem annak józan felismerése miatt, hogy mindnyájan elpusztulhatunk.”

Az író műveinek többsége olyan környezetben játszódik, amelyben az ember gyarmatosított más bolygókat. Érthető, hogy az űr meghódításának kérdésében is optimista.

„Űrhajó segítségévével építünk majd egy űrállomást, megteremtjük a lehetőséget, hogy egyre több ember tartózkodhasson az űrben.” Amikor ezeket a sorokat leírta, már tervben volt egy amerikai űrállomás létrehozása. A nemzetközi űrállomás gondolata csak néhány évvel később merült fel, de ma sem laknak ott hat főnél többen.

„2019-ig újra ott leszünk a Holdon, nemcsak Hold-kövek gyűjtésére, hanem bányák létrehozására is, amelyekből elszállítják az ásványokat, hogy megolvasszák fémmé, kerámiává, üveggé, betonnál, építési anyagokká nagy struktúrák létrehozására, amelyeket Föld körüli pályára helyezünk. Gyakorlati szempontból fontos lenne olyan üzemeket létrehozni, amelyek hasznosítani tudnák az űr sajátosságait, az alacsony és magas hőmérsékleteket, a súlytalanságot és a kemény sugárzást olyan tárgyak készítésére, ami nehéz vagy lehetetlen lenne a Földön. Így a világ technológiailag teljesen átalakulna.” Vajon milyen messzire vagyunk ettől? Végül is az űr privatizációja maga után vonja számos start-up létrejöttét, amelyek között egyesek bányák és űrüzemek létrehozását tervezik.  Mindazonáltal Asimov túlértékelte a technikai haladást. „Az egyik ilyen struktúra, amit befejeznek 2019-ben, egy Nap-erőmű lesz, amely a napenergiát mikrohullámmá alakítja és Földön terjeszti. Ez az ingyenes, korlátlan és mindenki számára elérhető energia egyszerűen elképzelhetetlenné teszi a háborút.”

A Toronto Star Asimov írása mellett publikált egy elemzést, amely szerint Asimov nem volt próféta, ugyanakkor megállapítja, hogy a mai világ sok tekintetben jobban hasonlít Orwell világára, mint 1984-ben.  Az általa felvázolt jövő viszont sokak számára lehet kívánatos – szemben a valósággal…

Szólj hozzá

jövő sci-fi irodalom USA Isaac Asimov