Rémi Larrousse francia mentalista és vállalati tanácsadó Tudom, hogy mit gondol című könyvében az agy mechanizmusait boncolgatja, hogy megtanítson bennünket csapdáinak kikerülésére.

Larrousse olvas a gondolatainkban, kitalálja, milyen emlékeink vannak, a szót is, amelyet kiválasztunk egy 200 oldalas könyvben. El tudja hitetni az emberrel, hogy be tud lépni agyunkba hatodik érzékének segítségével. Pedig ő is beismerte, hatodik érzék nincs. „A mentalista illuzionista, aki ugyanazokat a racionális technikákat használja, mint a varázsló. Bár nagyobb kompetenciára is szükség van ahhot, hogy illúziókat tudjon kelteni, a matematika, a valószínűségszámítás, és más ismeretek révén. És bár a néző tudja, hogy van valami trükk, mégis beleesik az illúzió csapdájába” – mondja.

„Agyunk csapdákat állít. Én ezekre a csapdákra támaszkodom a számaimban, hogy meglepjem a nézőimet.”

A 33 éves művész felfed néhányat a titkaiból: „A mentalizmus szorosan kapcsolódik a döntéshozatalhoz. Egy mentalistaszámban, a kognitív rések korlátozzák a néző választását és megkönnyítik a varázsló munkáját.  A rendezvény helyszínén túl is ugyanazokat a hibákat követik el a mindennapi életben a döntéshozatalban.”

Larrousse közel 10 év óta kettős életet él a szórakoztatóipar és az üzleti élet világa között. Mentalista itt, és tanácsadó ott, de úgy tapasztalja, hogy a két világnak vannak közös pontjai. Sok cég kéri segítségét alkalmazottainak képzésében.

„Az agy csapdáival nem érdemes szembefordulni – magyarázza – inkább fel kell ismerni és meg kell kerülni azokat.” Ilyen csapdát jelentenek például a berögződött dolgok, amelyek a rövidtávú emlékezetre támaszkodnak. „Agyunk nagyon nehezen tudja átlépni első elhatározását, és ez befolyásolja az utána következőket, mert ösztönösen szükségünk van arra, hogy előzőleg szerzett elemekre támaszkodjunk”, amiből az következik, hogy ha a mentalista azt kéri tőlünk háromszor egymás után, hogy rejtsünk el egy pénzt az egyik kezünkben, mindig ugyanabba akarjuk tenni azzal a szándékkal, hogy túljárjunk az eszén.  Minden újabb elrejtés az előzőhöz viszonyítva történik, ami lehetővé teszi a mentalistának, hogy kövesse a gondolatmenetet.

A hamis állítások csapdája a maga részéről arra ösztönöz bennünket, hogy hitelesítsük, amit előzőleg ösztönösen megéreztünk.

„Amikor feltételezünk valamit, hajlamosak vagyunk azokra az érvekre összpontosítani, amelyek hitelesítik, nem kutathatunk olyanok után, amelyek ellentmondanak neki. Ez az a pont, amelyen mentalizmus művészete alapul. A nézők meg vannak győződve arról, hogy olyan technikákat alkalmazok, amelyek   a nem verbális kommunikációhoz kötődnek, hogy kitaláljam gondolataikat. Az agy nagy elégedettséggel fogadja a feltételezés hitelesítését.”

A szakmai világban a hitelesítés csapdájában eshetnek a fejvadászok is. A jelölttel kapcsolatos első benyomás arra készteti az agyat, hogy összegyűjtse az ezt hitelesítő elemeket. Ugyanez működik akkor is, amikor a piacot elemzik egy új termék bevezetése előtt. Azt kell-e az adott üzletembernek bebizonyítania, hogy az elképzelése jó, vagy objektíven kell-e megvizsgálnunk a kérdést?

„A nagy cégek igazgatótanácsi ülésein gyakran csak megjátsszák, hogy dönteniük kell. Minden előre el van döntve már a kulisszák mögött”.

„Az internet korában a hitelesítés vagy megerősítés csapdájának veszélye növekszik” – figyelmeztet Larrousse, aki szerint közöségi hálózatok algoritmusai bezárnak bennünket egy térbe, amelyek lehetetlenné teszik a dialógust, a döntéshozatalt.