1979.május 25-én született meg a modern, horrorisztikus sci-fi. Ezen a napon kezdték a mozik vetíteni az Alient, amely nálunk A nyolcadik utas: a halál címmel került bemutatásra. A digitális effektusokat megelőző korszak terméke volt, de ma is olyan hatásos, és nyugtalanító, mint újkorában.

Ez a film indította el Ridley Scott rendezői karrierját, sztárrá avatta Sigourney Weavert egy olyan figura megteremtésével, amely évtizedekig megmaradt a kollektív emlékezetben.

A La Stampa az évforduló alkalmából összegyűjtötte azt a 10 dolgot, ami miatt az Alient ma is a legnagyobb sci-fik közé rangsorolják.

1.Úgy forrasztotta össze a sci-fit ésa horrort, mint addig egyetlen film sem. E két műfaj ugyan karöltve jártak Frankensteintől a Világok harcáig, a Tiltott bolygótól a különböző földön kívüli történetekig, de egyik sem tudta felkészíteni a nézőt arra a sokkal, amelyet az Alien okozott.

2.A film a lehető legnaturálisabban jelenítette meg a szörnyet. Szobrot érdemel H.R.Giger, az a svájci művész, aki megrajzolta a Xenomorfot és a film más kreatúráit, valamint Don O’Bannon forgatókönyvíró, aki megértette, hogy Giger munkája alapvető. Ridley Scott maga utazott el Zürichbe, hogy meggyőzze, vállalja a munkát. Kitűnő munkát végzett Carlo Rambaldi, a különleges effektusok megalkotója, aki úgy készítette el a rém fejét, hogy egy mechanizmus ki tudta dugni a szájából a fogas nyelvét. Nagyot alakított Bolaji Badejo is, akinek fel kellett öltenie a földönkívüli jelmezét és eljátszani a szerepét.

3.A film megmutatta, hogy a jövő nem világos. Az űrhajó megjelenítésében eltértek a 2001: Űrodüsszeiában szereplő klasszikus formától és legénysége sem űrhajósokból és tudósokból áll. Minden az elavult régi technológiára mutatott.

4.A hang és a csendeffektusok a film legnagyobb erényeihez tartoznak. realista módon mutatják be az űrt, ezt jól kifejezi az a mondat, amely szerint „az űrben nem hallják meg az üvöltésedet”.  A csendek uralják a Nostromo belsejét is a várakozás pillanataiban és ezt szakítják meg a technológia és a szörny suttogásai és a vészt jelző hangjai.

5.A végső lány. The Final Girl. Ennek eszméje a 70-es években kezdett terjedni, de Ellen Ripley egy lépést jelentett előre. Nem passzív áldozat, aki csak a végén válik hősnővé. Határozott vezető, aki tudja, hogy a csapat mit kockáztat. Ő az egyetlen józan hang a téves vélemények kórusában. Erős egyéniség, ugyanakkor nőiességéről sem mond le. Kevés ilyen nőalak volt a 70-es évek filmjeiben.

6.A háttér egy krimi volt. Attól kezdve, hogy látszik: Ash szabotálja a biztonsági szabályok betartását, érezni lehet, hogy valami van mögötte. Az Alienben az igazi veszély nem a földönkívüli, hanem az ember. A Társaság a csapat ellen dolgozik, hogy megőrizzen egy biológiai fegyvert. Ash az android, ennek fegyveres karja az űrhajón.

7.A macska. Zseniális ötlet Jones jelenléte a fedélzeten. A macska zavart kelt a nézőkben a feszültség pillanataiban, amikor előugrik a sötét sarokból.

8.Space Jockey. A hatalmas csontváz, amelyet a Nostromo legénysége a földönkívüliek űrhajójában talál, egy olyan végtelen világ létezését idézi, amely tele van veszélyekkel, rémisztő lényekkel, amelyeknek érhetetlennek tűnő cselekedetei ránk, emberekre is kihathatnak.

9.A zene. A film félelmetes atmoszféráját nem utolsósorban Jerry Goldsmith zenéjének köszönheti. Éteri hangjaitól libabőrös lesz a néző.

10.A díszletek. A Nostromót természetes nagyságban építették meg a londoni Shepperton stúdiókban. Tökéletes megoldás volt, így a színészeknek valóban keresztül kellett menniük a Nostromo folyosóin, hogy a pontos helyen jelenjenek meg. Ez segítette őket abban, hogy beleélják magukat a szerepükbe és átérezzék, hogy egy űrhajón vannak, egy sci-fi kellős közepében.