2019. júl 13.

Coppola a jövő mozijáról

írta: Göbölyös N. László
Coppola a jövő mozijáról

1003_ms_coppola_079b.JPG

Francis Ford Coppola a bolognai Újra megtalált mozi (Il Cinema Ritrovato) fesztivál vendége volt. A 80 éves olasz-amerikai rendező  az Apokalipszis, most restaurált, újra vágott, végsőnek szánt (The Final Cut) változatának bemutatójára érkezett és egyben mesterkurzust tartott a világ minden részéről érkezett fiataloknak  - írta a La Repubblica.

Gian Luca Farinelli, a helyi filmarchívum, a Cineteca igazgatója és Paolo Mereghetti filmkritikus kérdezték a rendezőt.

-A húga, Talia Shire színésznő, unoköccse, Nicolas Cafe, színész, felesége, Eleanor és gyermekei, Roman és Sofia rendezők. Valóságos filmgyár az Ön családja.

-Az én olasz-amerikai családomnak két szenvedélye volt. Apám, Carmine, kitűnő klasszikus zenész, fuvolista volt Arturo Toscanini zenekarában. Nagyapámat viszont a tudomány és a technika érdekelte – olyannyira, hogy első fiának az Archimede nevet adta. Azt hiszem, hogy a mozi a kettő kombinációjából alakult ki. Egyébként a bátyám nagyon jeleskedett az iskolában, én katasztrófa voltam. Pedig atomfizikus akartam lenni, mint Enrico Fermi, de több balul elsült kísérlet után  apám volt az, aki meggyőzött arról, hogy nem ez az én utam, másfelé kellene irányulnom.

-Mi köti az olasz mozihoz?

-1939-ben születtem, az én generációm két erős irányvonal között élt. Volt a hollywoodi mozi és a hagyományos amerikai mozi a nagy kaliforniai stúdiókkal. Én és a testvéreim megnéztük Billy Wilder, John Huston filmjeit, amelyek nagy hatással voltak ránk. Aztán volt az új mozi, amely Európából, Japánból jött. És a II.világháború utáni olasz filmek, Rossellini, Antonioni, Germi..ezek is meglepőek voltak, főleg azért, mert a hollywoodi filmekkel ellentétben személyesebbek voltak, társadalmi kérdésekkel foglalkoztak. Az, hogy hibrid vagyok, olasz-amerikai, szintén befolyásolta a pályámat.

-Mit tanult Roger Cormantő, aki elindította a pályán?

-Szerencsém volt, mert szegény diák voltam. Napi egy kicsit több, mint egy dollárból éltem. 25 cent volt reggelire, 50 ebédre, csak sajtos makarónit ettem, ami olcsó volt, viszont nagyon meghíztam tőle. Vacsorára egy kicsit több jutott. Corman mellett dolgoztam egy orosz sci-fiben, kitaláltam, hogy tudok oroszul, mert munkára volt szükségem. Az asszisztense lettem és megtanultam tőle mindent, amit a filmről tudni lehet, gyakorlatilag anélkül, hogy pénzem lett volna.

<iframe width="670" height="377" src="https://www.youtube.com/embed/B34sntIgI4g" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>

-Miért választott a Paramount egy olyan kevés tapasztalattal rendelkező rendezőt, mint Ön, a Keresztapához?

-A Keresztapát nem tervezték jelentős filmnek, a költségvetése eredetileg alacsony volt, kb. 2 millió dollár. A Paramount nem volt biztos a sikerben, és a választása egy olasz-amerikai rendezőre esett, mert tartott annak a közösségnek a negatív reagálásától, amely befolyásossá vált az USÁ-ban. A Bank of America például egy genovai kezében volt. Tehát engem választottak egy olasz-amerikai gengszter elmesélésére, mert ha a dolgok rosszra fordulnak, engem hibáztathatnak. Egy fiatal rendezőt akartak, arra gondolva, hogy könnyen irányíthatnak egy tapasztalatlan embert és végül is jó hírem volt, mert írtam már olyan forgatókönyvet, amelyek tetszettek.

-Milyen lesz a jövő mozija?

-Azt már tudjuk, hogy minden digitális lesz, de például Sofia lányom most rendez egy filmet klasszikus szalagon. A maga módján így válik annak a 120 éves mozinak a részére, amelyet annyira szeret. Sok rendező gondolkodik úgy, mint ő, a jövőben azonban sok mindent lehet majd csinálni és előbb-utóbb valaki észreveszi, hogy vannak új technológiák, amelyek lehetővé teszik a film szárnyalását. El tudom képzelni a mozi és az on-line játékok együttműködését, vagy a live cinema létrejöttét.

<iframe width="670" height="377" src="https://www.youtube.com/embed/FTjG-Aux_yQ" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>

-Miért vágták újra az Apokalipszis, most-ot? Nem lehet sohasem bízni az első változatban?

-A film sokkal különösebb és szürreálisabb utazás, mint amilyenre gondoltam, amikor elkezdtük forgatni. Minél előbbre haladtunk, annál abszurdabb lett. Be kellett volna fejezni, de ez lehetetlennek tűnt. Annyira különös volt, hogy nem fejezhettem be a klasszikus végső csatával. Még mielőtt bemutatták volna, a kritikák katasztrofálisnak minősítették. Én eléggé frusztrált voltam, és 1979-be befejezetlenül vittem el Cannes-ba, egy „work in progress” változatot. Az Aranypálma meglepetés volt, és eldöntöttük, hogy befejezzük. A forgalmazók azt akarták, hogy vágjuk ki a legkülönösebb részeket és így tettünk. Szerencsére a közönségnek tetszett. Két évvel később Angliában láttam a filmet tv-ben és nem is tűnt különösnek. A forgalmazók ezután megkerestek, hogy rakjam vissza a kivágott részeket. Az eredmény az Apocalypse, Now Redux lett, amely 54 perccel hosszabb. A film 40. évfordulójára a tökéletes hosszúságot kerestem: egy kicsit több, mint az eredeti és egy kicsit kevesebb, mint a Redux. Benne hagytam azokat a részeket, amelyek jobbá teszik a filmet. Javult a hang, a zene, a képek minősége. A The Final Cut nagy meglepetés lesz…

 

Szólj hozzá

mozi kultúrtörténet Olaszország USA Francis Ford Coppola