2019. aug 02.

Hogyan képzeljük el a jövőt 100 évvel a Holdraszállás után?

írta: Göbölyös N. László
Hogyan képzeljük el a jövőt 100 évvel a Holdraszállás után?

full-moon3.jpg

Neil Armstrong és Buzz Aldrin Holdra lépésének 50. évfordulóján a francia Huffington Post sci-fi írókat kérte, írják le, hogyan látják a világot 50 év múlva.

Siléne Edgar:

Egy évszázad telt el, amióta Armstrong a Holdra lépett és csaknem 50 év működik az Artemis űrállomás, ahol a Szeleniták, ahogy a magukat nevezik, néhány ezer ember a Holdon él családdal, kutyával, macskával és nagy reményekkel érkeztek. Sokba került nekik, de megvoltak a lehetőségeik, nem úgy, mint a fö9ldieknek, 99%-uknak, akik élnek, ahogy tudnak, a szürke, túlhevült Földön, amelyet ők messziről figyelnek.  A Hold lakói jobban szeretik ezt a gravitáció nélküli világot, ahonnan el lehet utazni a Marsra. Úgy tudják, hogy a földiek még messzebbre akarnak menni vagy egy mesterséges bolygót, egy Hold 2-t akarnak alkotni. Ők nem törődnek ezzel, nem akarnak visszaérni, gyerekeik, akik itt születtek, már nem is hasonlítanak a földi emberekhez. Új kormányuk már tervbe vette, hogy megszakítja a Földdel a kapcsolatot.

Philippe Curval:

Minden az államok versenyétől, a technológia fejlődési ütemétől függ.  A legrosszabb esetben katasztrofális konfliktusokhoz vezet, a legjobb esetben egy nemzetközi településre a Holdon. Itt együttműködnének azok az országok, amelyek kifejlesztettek megbízható közlekedési eszközöket a Föld-Hold utazáshoz. Nem lenne szükség naperőművekre az űrben, Hold-nyersanyagok felhasználásával készülnének a napvitorlások, amelyek indulásnál kihasználnák a gyenge gravitációt. Velük könnyen el lehetne érni a földközeli exoplanétákat. Bennük fejlett mesterséges intelligenciák helyettesítenék az embereket. Biztos, hogy az űrturizmus tovább fog fejlődni.

Enki Bilal:

Ötven év alatt sok Hold-program valósul meg, és a Hold kiindulási bázis lesz pld. a Mars-missziókra. Szerinte ideális lenne, ha a Mars válna a földönkívüliekkel való találkozások központjává. A kis zöld emberkék megmondanák nekünk, hogy hagyjuk abba a hülyeségeinket.

Jean-Claude Dunyach:

Az űr meghódításának két különböző útja lehetséges: a Föld államainak békés együttműködése és 2070-ig egymillió ember a Földön kívülre költözik. Ehhez szükség lesz egy űrliftre és űrmotorokra, amelyekhez még nincs meg a megfelelő technológia. Ha viszont verseny indul az űr kincseiért, űrhajók sokasága indul a Holdra, a Marsra, és még messzebb lesznek katonai bázisok. A tudományos kutatás csak ürügy lesz és a Föld erőforrásai még gyorsabban kimerülnek.

Catherine  Dufour:

50 év múlva a leggazdagabbak a nemzetközi űrszállodákban fogják napjaikat tölteni. A tudósok űrlaboratóriumokban fognak dolgozni. A Tate Gallery fiókot nyit a Nyugalom Tengere mellett, ahol neomoderneket állít ki. A Holdról számtalan expedíció fog indulni a többi élhető csillag, a Titán, az Európa, az Encelade és a Ganymedes felé. Ezeken az égitesteken sok víz, szén, hidrogén, nitrogén, oxigén, foszfor van. A földiek tudnak rajtuk bázisokat létesíteni.

 

Christian Léourier:

Az űr meghódításhoz  az utóbbi 50 ében magáncsoportok kerültek előtérbe. A rövidtávú rentabilitás keresése befolyásolja az űrprogramokat. A Földön elfogyasztott energia 60%-a az űrből származik. Az ásványi kincseket az aszteroidokon robotok termelik ki. A Holdon 4 állandó önfinanszírozó bázis van hála a turizmusnak.  A űrteleszkópoknak köszönhetően élhető, Naprendszeren kívül bolygókat fedeztek fel.

Mivel az ázsiai, az euró-orosz és az amerikai űrhatalom nem tudott megegyezni egy egységes tervben, három program készül.

Az önkéntes száműzetésre jelentkezők nagy száma miatt szigorú feltételeket szabta. Az európaiak is kaptak egy kisebb kvótát a sokféleség megőrzése céljából.

A technológia fejlődése ellenére a programok legnagyobb problémája az utazás hosszúsága. A Marsra 120 évig tart. Ennek ellenére mind a három program elvetette a hibernációs megoldást. Egy olyan „bárka” építése, amely 300 telepest tud felvenni, 2058-ban kezdődött el. A Földön folytatódik a telepesjelöltek kiképzése.

Alastair Reynolds:

Egy fél évszázad alatt rengeteg dolgot lehet csinálni. Pontosan ennyi idő telt el az óceán első átrepülése és a Holdra lépés között. A fából és vászonból készült Vickers-Viny biplán és a Saturn 5 között. 50 év alatt lehet sokkal kevesebbet is tenni. Az Apollo-missziók után a lakott űrkutatás alig fejlődött. Nehéz megmondani, mi lesz a jövőben. Mérsékelten pesszimista vagyok. Bár elismerem, hogy a Hold és a Mars gyarmatosítása, az űrturizmus megvalósítása technológiailag lehetséges, nem hiszem, hogy e téren látványos változás lesz.

Az űrutazás viszonylag olcsó lesz. A nukleáris hajtó rendszerek, amelyek a marsi utazást néhány hétre rövidítenék, elméletek maradnak. A bolygók kutatása folytatódik, de a mainál nem gyorsabb ütemben.

Azt hiszem, nőni fog az óvatosság abban a mértékben, attól függően, hogy felfedezünk-e mikrobiotikus életfészkeket. Lehet, hogy amit mondok, az kissé lehangoló, de ha 50 éven belül még felmehetünk a Holdra, ez azt jelenti, hogy nem leszünk áldozatai egy nukleáris vagy ökológiai katasztrófának, vagy valami vallási obskurantizmusnak.

 

Alain Damasio:

Ötven éven belül semmi lényeges nem fog történni. Kis szondákat és rovereket küldünk a Marsra, kis kavicsokat szednek össze, hogy megállapíthassák, régen lehetett rajta élet, mert volt jég. Lehet, hogy embert küldünk a Marsra, de ez éppen olyan felesleges lesz, mint a Hold meghódítása. Kitűzzük a zászlót, aztán hazajövünk. Ehelyett azzal kellene foglalkozni, hogy az okostelefonnak és a mesterséges intelligenciákbnak milyen hatása lesz 20-30 év mülva az emberi kapcsolatokra. Ez az igazi sci-fi.

Thierry Di Rollo:

A hódítás szó önmagában kifejezi fajtánkat a kezdetektől fogva. A hódítás expanziót, fenntartott növekedést, diverzifikációt jelent, Minthogy nem tanulunk semmiből, Hold-bázisokat építünk ki, és rávetjük magunkat a Marsra és más bolygókra kolonizálási és földönkívüli források kihasználása céljából. Holott okosabb és sürgősebb lenne létrehozni egy észszerűbb közös világgazdaságot ezen a Földön, amely annyit adott nekünk és amelyet nem tisztelünk. De sajnos erre nem vagyunk képesek. A legjobb esetben tudunk frissíteni, a legrosszabb esetben tudunk fosztogatni, mindent letarolni. Tudunk szabályokat létrehozni, amelyek gyakran vitathatók, vagy alantasak. Tudunk rothadni hagyni, majd megsemmisíteni. Együttélni nem tudunk. A jövendő űrhódításai csak ennek a régi tehetetlenségnek a folytatása. 

 

 

 

Szólj hozzá

sci-fi holdraszállás évforduló Franciaország