A reneszánsz nagy mestere remekművének, a Dávidnak ez a részlete 500 évig elkerülte a figyelmet. A nyaki verőér egyébként sok szobron és általában az emberen sem látható. A Firenzében kiállított szobron azonban „kidagad”, ami mutatja Michelangelo különleges megfigyelő képességét.

A JAMA Cardiology-ban jelent meg nemrégen egy indianapolisi orvos cikke. Olaszországi látogatásakor figyelt fel a dologra és írásában elmagyarázza, hogy a verőér akkor válik láthatóvá, amikor valaki felajzott állapotban van, vagy magas a vérnyomása, illetve szívműködési problémái vannak. Dávid fiatal ember, jó a fizikai állapota, az ő esetében Michelangelo nyilván a feszültséget akarta ábrázolni, amit a Góliát elleni küzdelem miatt érzett. A szobrász ezzel is bizonyította, hogy milyen alapos anatómiai ismeretei voltak. 1504-ben, amikor a Dávidot alkotta, William Harvey még nem írta le a keringési rendszer meechanizmusát, ez csak 1628-ban született meg.

A verőér látható a Mózes-szobor nyakán is, viszont nem jelenik meg a Piétá Jézusán, ami anatómiailag indokolatlan lenne – magyarázta cikkében Daniel Gelfman.

Cikkére reagált Martin Kowalski, a Staten Island University Hospital orvosa: „Mindig örülök, amikor egy orvostanhallgató egyszerű megfigyeléssel képes megállapítani egy betegséget. Remélem, hogy a fizikális vizsgálat művészete nem tűnik el a fiatal orvosok repertoárjából a mai magas technológia mellett sem.”