A földönkívüliek már nemcsak a mániákusokat érdeklik, akik minden repülő tárgyban, fényben őket sejtik, hanem a NASA hivatalos tudományos missziójává is vált a keresésük. A következő évtizedekre szóló kutatási terv keretében tavaly ősszel együttműködést jelentettek be a SETI programmal. Jövő nyáron két járművet terveznek a Marsra küldeni, amelyek élő organizmusokat keresnek a felszín alatt. Ígéretesek lehetnek a Jupiter és a Saturnus holdjai és az exoplanéták is.
Nem kis zöld embereket keresnek természetesen, hanem szerves molekulákat, vagy az élet elemi formáit.
Az utóbbi években kifejlesztett technológiákkal távolról is meg lehet találni a szerves nyomokat.
„Nem hihetem, hogy mi legyünk az egyedüliek a világegyetemben. Túl sok csillag, túl sok bolygó van. És a kémia, amely egyetemes, máshol is létre kellett, hogy hozzon életet” – mondta Didier Queloz Nobel-díjas asztrofizikus.
Sokan gondolják, hogy nem az a probléma, hogy találnak-e életet, hanem az, hogy mikor.
A NASA szerint a Mars a legközelebbi bolygó, ahol lehet élet. Nehéz elképzelni, hogy most is legyen, de a kutatók szerint régen, amikor olyan atmoszférája volt, mint a Földnek és a hőmérséklete olyan volt, hogy a víz folyékony maradhatott, lehetett élet.
2020-tól a NASA és az ESA roverjei fogják keresni a fosszilis életnyomokat.
Jim Green, a NASA kutatója szerint nagyon valószínű, hogy találnak és ez megváltoztatja elképzelésünket arról, hogy milyen helyet foglalunk el a világban. A Marson kívül nagy esélyei vannak a kutatásnak a mi naprendszerünkben a Jupiter jeges holdjának, az Európának.
Amikor Galileo Galilei 1610-ben saját készítésű teleszkópján először látta meg a Jupitert, 4 körülötte keringő holdat is felfedezett. Kb. 400 évvel később a NASA Galilei missziója felfedezte, hogy az egyik hold jege alatt egy hatalmas óceán van.
Ennek az óceánnak a vulkáni kéményeiben élet születhet. A Földön ilyen kéményekben olyan hőség van, amely széttöri a molekulákat és kémiai reakciókat indít el. A mikrobák a hidrogént cukrokká változtatják. A mélységben fotoszintézis ugyan nem tud létrejönni, de egy kemoszintézis hasonló módon használja fel a kémiai reakciókat és létrehozhat a Nap nélkül is ökorendszereket.
A NASA tervezi közelről is megvizsgálni az óceánt az Europa Clipper program keretében 2023-ban.
Az űrjármű 25-ször repül át az Európa felett 25 km távolságban. Egy atomhajtású helikopter, a Dragonfly a Titánon, a Saturnus legnagyobb Holdján fog élet után kutatni. Odáig eljutni sem lesz könnyű, a Saturnus a földi fénynek csak csak 1%-át kapja, az űrhajó napenergiát nem tud felhasználni. A Dragonfly-t plutonium fogja hajtani. 2026-ban indítják és 2034-ben éri el a Titánt.
A Titánon a jég, a folyékony metántavak és a vastag nitrogén atomszféra uralkodik. Potenciálisan lehet rajta élet.
A Titán valami módon hasonlít a kezdeti Földhöz. „A vizet a metán helyettesíti, de elképzelhető az élet más kémiai összetételű, más típusú DNS-sel. Lehet, hogy valami nagyon különös” – magyarázta Green.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Történelemtanár_ 2020.08.12. 11:16:04
morph on deer 2020.08.12. 12:04:54
Gondolom ez az atmoszféra lesz inkább.
Bár így se rossz! ::)
Szalay Miklós 2020.08.12. 14:19:08
egyvilag.hu/temakep/020.shtml
kugi · http://kugi.blog.hu 2020.08.12. 14:30:21
kiskutyauto 2020.08.12. 16:16:11
Szerintem legelőbb a saját őstörténelmünket kéne teljesen feltárni és tisztázni, ha ez megtörtént, meglehet, nagy lépést teszünk a földönkívüli témában is...
Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.08.12. 17:47:14
Friss kutatási eredmény, hogy a Mars völgyeit nem víz, hanem jég (gleccserek) vájhata ki:
index.hu/techtud/2020/08/04/gleccserek_vajhattak_a_mars_volgyeit/
Ha volt is valaha folyékony víz Marson, nem maradhatott meg sokáig, mert a bolygó légköre gyorsan eltűnt, így nem sokáig működhetett az üvegházhatás. Ráadásul régebben a Nap luminozitása kisebb volt.
efi 2020.08.12. 18:00:49
Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.08.12. 19:25:47
"vannak tudósok, akik felvetették, hogy szerveződhetnek reproduktív struktúrák fizikai úton is, pl. a csillagok belsejében. Ezek esetében is lejátszódhat egyfajta evolúció."
Charles Sheffield Starfire című sci-fijében efféle csillaglények csinálnak szupernóvát az Alfa Centauriból, hogy az energiájával elküldjék "spóráikat" a mi Napunkba.
efi 2020.08.12. 23:05:11
Ez gyakori érv, de vitatkoznék vele. Úgy gondolom legyen egy civilizáció bármennyire is fejlett, egy másik alacsonyabb szinten állóval feltétlenül kommunikálni fog, ha az legalább a mi kb XX sz. szintünkön áll. Hogy miért? Mert ez az a szint, amikor már egy civilizáció érdemben és aktívan tud keresni másokat az űrben illetve hírt tud adni magáról kifelé (rádióhullámok). És mivel a fejlettebb is állt valaha ezen a szinten szükségszerűen, ezért emlékszik rá, hogy ő is ezt tette és, hogy mekkora "kiszúrás" volt (vagy lett volna), ha mások emiatt "diszkriminálják".
Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.08.13. 12:32:46
Kifelé hírt adni talán kevésbé, mert ahhoz, hogy akár többezer fényév távolságban is fogni lehessen az adásainkat, erősen irányított nyalábokban kellene hírt adni magunkról. Ez pedig értelemszerűen azt jelenti, hogy az égbolt egyre kisebb "felületét" tudjuk besugározni.
Aztán az is kérdéses, vajon itt leszün-e még, amikor valahonnan megérkezik hozzánk az esetleges válasz, ill. létezik-e még az a civilizáció, amikor megérkezik hozzá a mi válaszunk.
Én meglehetősen pesszimista vagyok. Azt gyanítom, hogy amint egy kellőképpen fejlett civilizáció rájön létezésének abszolút értelmetlenségére, céltalanságára, megismeri létének megkerülhetetlen korlátait, vagy dekadenciába süllyed, vagy megsemmisíti önmagát.