1973.január 11. volt, nyolc nappal a fellövés után, amikor a szovjet Lunahod roverje szerencsésen landolt a Holdon.
A Luna 21 űrhajó vitte fel. Fontos céljai voltak felvételeket készíteni a felszínről, tanulmányozni a fényviszonyokat annak megállapítására, hogy lehet-e ott űrállomást létesíteni, a Földtől való távolság mérése lézersugarakkal, az x napsugarak tanulmányozása, a helyi mágneses terek.
Minderről dokumentum készült, amelyet csak most hoztak nyilvánosságra. A jelentést 1973-ban írták azok, akik felelősek voltak a rover működéséért. Ebből kiderült, hogy a robot az 54 km széles Le Monier kráternél ereszkedett le, amely kb. 150 km-re északra van attól a helytől, ahol az Apollo 17 korábban leszállt.
A Lunahod-2 saját keréken kb. 37 km-t tett meg, közben 69.000 felvételt küldött a Földre. A képekkel 86 panorámát tudtak a környezetről összeállítani. A Földről küldött lézer segítségével meg tudta határozni a Föld és a Hold közötti pontos távolságot.
A jelentésből az is kiderül, hogy a fellövést megelőző hónapokban egy sor problémát találtak a mérnökök a rover programozási rendszerében. Egy, a mozgató egységben történt rövidzárlat. Ezt az egységet ki kellett cserélni és tesztelték az egész kommunikációs rendszerét.
Mivel tudták, hogy nem lesz hosszú életű – valóban csak 4 hónapig szolgált-, a rover pilótái nagy iramot diktáltak, minél több információt akartak összeszedni, ám ez kommunikációs problémákat okozott.
A rover az első munkanapján, amely ott 29 földi napnak felel meg, csak kisebb zavarok voltak, de amikor a holdéjszaka után újrakezdték a munkát, a Lunohod-2 nem állt meg a földi „stop” utasításra, amikor a földi irányítók egy krátert észleltek. Csak egy kráter szélére érve állt meg és kis híján belezuhant.
Az igazi problémák a harmadik napon jöttek a rádiókapcsolattal.
Közben a hőmérséklet a roverben 47 Celsius fokra emelkedett és ez működésképtelenné tette az adatfelvevő és továbbító rendszert.
1973.május 10-én a Lunohod-2 végleg üzemképtelenné vált. A hibákból tanultak a mérnökök, amikor a Lunahod-3 építéséhez fogtak.
Sajnos azonban a szovjet holdprogram addigra már elvesztette lendületét, mint ahogy az amerikai is, és a Lunahod-3-at soha nem lőtték fel. Most is a Földön van, egy múzeumban.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
