Egy poszt jelent meg a Facebookon, amely lehetett volna Michelangelo Dávidjának méltatása, ehelyett azonban utat nyitott a legabszurdabb összeesküvés-elméleteknek.

A poszt a reneszánsz kor egyik leghíresebb szobrát ábrázolja azzal a kéréssel, hogy aki megnézi, írja meg, mit gondol róla. A kommentek áradata akkor indult el, amikor egy felhasználó feltette a Twitterre. Felbuzdultak a konteók gyártói is. Volt, aki azt írta, hogy a Dávid nem műtárgy, hanem megkövült ember, de olyan is, aki szerint nem emberi kéz alkotta. Nem mellesleg a posztoló is egy összeesküvés-elméletekkel hirhedtté vált csoport, a Tartaria volt.

A laposföldhívők és a Qanonok mellett, akik mellesleg Donald Trump elkötelezett hívei, és akik szerint a bolygó felett a szabad világ vezetői egy gyermekcsempész hálózaton keresztül uralkodnak, szintén Amerikából indultak a tartariánusok, akik szerint az egész történelem hazugság. Azt vallják, hogy másfél évszázaddal ezelőtt még egy nagy birodalom létezett a Földön, amelyben óriások éltek. Ezzel magyarázzák a templomok nagy méretű bejáratait. Aztán jött egy sárlavina, amely mindent maga alá temetett. Ezen élünk ma és ezeknek az óriásoknak vagyunk az utódai. A hatalomtól megfosztottak bennünket a rosszak, parazita földön kívüliek, akik tönkretették az előző kultúrát, de kitaláltak egy hamis történelmet bűnök elrejtésére.

A csoport nem hisz a régi fotókban sem, hamisítványnak tartja a múltat ábrázoló felvételeket. Világszemléletükben egy apokalipszis után vagyunk, amely elvette az élettől minden értékét, így felesleges túlélők vagyunk. Hiedelmeik szerint a hegyek ledöntött faóriások, a Panteon, a Piramisok, a milánói dóm a hajdani Tartaria emlékei, nem emberi építmények.

A tartariánusokkal ellentétben, akik általában elég passzívak, a Qanon nagyon is aktív szekta. Fantazmagóriáik védelmében olyan agresszívan lépnek fel, hogy az FBI „belső terrorista veszélynek” tekinti őket.

Umberto Galimberti olasz filozófus szerint minden nemű negacionizmus az őrület egy formája, és az őrültekkel nem érdemes vitatkozni. De manapság, amikor a legképtelenebb ötletek is szabadon és villámgyorsan terjednek a közösségi médiában, szabad-e mindent rájuk hagyni, és várni, hogy „megnyugodjanak?”