A Nature közölte az első tudományos tanulmányt a kacsacsőrű emlős genómjáról. A különös állatot a 18.században fedezték fel. Génjei hasonlók a madarak, az emlősök és a csúszómászók génjeihez is.

Mérgező sarkantyúkat visel a bokáján, csillogó szőre van, bőrén keresztül tejet izzad. Tíz nemi kromoszómája van, öt hím és öt nőstény, holott minden más földi élőlénynek kettő van, X és Y kromoszóma, amelyek meghatározzák a nemüket. Ráadásul a kromoszómáknak egy ősi, ma már állatoknál nem, csak növényeknél létező formájával rendelkezik. Nemi kromoszómái összességükben a madarakéihoz hasonlítanak a legjobban.

Kicsinyeit bőrén keresztül táplálja, de teje különbözik az emlősökétől. A nőstény tojást tojik. Fogai nincsenek, a tanulmány szerint már 120 millió évvel ezelőtt elvesztette azokat, két szarulemez van a szájában az élelem megőrlésére. Az sem emlősökre vall, hogy mérgezni képes.

Arra egyelőre nincs válasz, hogy miként jött létre egy ilyen különleges hibrid lény. Valószínűleg egy egészen ősi, legalább 200 millió éves faj, amely fennmaradását hazája, Ausztrália elszigeteltségének köszönhette. Ma már védett fajnak számít.