A 19.század pozitivista ideológiái nem látták előre, hogy az egész emberiségnek ugyanaz lesz a sorsa: a nyugati típusú ipari kultúra utolérése. Holott ez történt a migrációs hullámok megindulásával – írja a Huffington Post.

Igaz, szembetalálta magát az őslakosság ellenállásával, amelyet meg kell fosztani földjeiktől és függetlenségüktől. A színhelyek a nagy észak-amerikai prérik, tavak voltak, az argentin pampa, a chilei Patagónia, Ausztrália és Új-Zéland.

A győztes katonai szempontból a Nyugat volt, a fegyverek technikai fejlettsége, a telepesek és a katonák mennyiségi fölénye miatt. Az őslakosságot, amely a 19.századi globalizáció miatt zavaró volt, félretették, vagy egyszerűen eltűntették.

A kor tudósai kijelentették, hogy ezeket a népeket nem lehet megnyerni a fejlődésnek, soha nem válhatnak derék földművelőkké, vallást, nyelvet váltani is képtelenek. Így született meg az Egyesült Államokban a mondás, hogy „csak a halott indián jó indián”.

Argentínában is megvetették őket, az ellenük folytatott háború népírtás volt. Ausztráliában és Kanadában más módszereket alkalmaztak. A gyerekeket elválasztották a szülőkről, kollégiumokba helyezték el őket, ahol fehér papok nevelték őket „fehérré”, a vegyes házasságok is ezt eredményezték.

Csak kevés őslakos nép, az új-zélandi maorik és a chilei mapuchék tudták megőrizni identitásukat.

A kor áltudománya úgy osztályozta a népeket, hogy a csúcsra a londoni polgárt helyezte és legalulra a tűzföldi „vadat”. Ez a determinista vízió befolyásolt mind a liberális, mind a marxista gondolkodást is.

Ma a „politikailag korrekt” uralkodik és a vita a polgári jogokra összpontosul. A kanadai kollégiumok kertjeiben talált tömegsírokat pedig elborzadás fogadja.

E tettek okain el kell gondolkodni. Azon is, hogy később is voltak hasonló ideológiák, például a hitleri Németországban az A és B. kategóriájú emberekről, ezek egy diverzitás nélküli világot képzeltek el – ez minden rasszizmus alapja, amely mindig talál magának termékeny talajt – írja a HP.