Húsz évvel a Számkivetett után az egész bolygó elsivatagosodott egy Nap-kataklizma következtében és Tom Hanks, aki az előző filmben egy Wilson nevű labdát választott társul, most Finchben egy kutyával és egy robottal próbál túlélni.
A Finch intimista dráma, amelynek forgatókönyvét még a pandémia előtt írták. Hanks-nek ezúttal az a fő gondja, hogy kire bízza kutyáját, ha ő már nem lesz. A trió veszélyes utazásra indul a kihalt amerikai Nyugaton át.
A 65 éves többszörös Oscar-díjas színész beszélt a Repubblicának új filmjéről. A Zoom-interjút látható volt Hanks otthonának írógép-gyűjteménye, ez a szenvedélye kamaszkora óta.
-Mi ragadta meg a történetben?
-Kezdetben kíváncsi voltam Finch kezdetleges és titokzatos életére. Aztán rájöttem, hogy a főszereplő az egyetlen ember, aki életben maradt St.Louis-ban. Napi harca élet és halál között zajlik, de amikor a kutya is megjelenik, világos lesz, hogy nem szokványos katasztrófa-történetről lesz szó zombikkal, vérszomjas gyilkosokkal, hanem egy emberről, akinek a legfontosabb a kutyája.
-Mit adott önmagából Finch-be?
-Semmit. Mindketten ősz hajúak vagyunk és fáradtak a csontjaink. Finch lineárisabb, tudja, mik a napi szükségletei, sorsát úgy építi fel, hogy nem számít sem a szerencsére, sem a véletlenre. A színészetben az a szép, hogy időnként olyan figurát kell alakítani, aki okosabb nálunk.
-Melyek voltak a forgatás legszebb pillanatai?
-Amikor a kutyámmal, Seamus-szal vagyok. Néha az ölembe vettem, a a hasát vakargattam, a füleit morzsolgattam. Esküszöm, azt mondta nekem: „Nem is vagy rossz.”. A legtöbb film a forgatással lezárult, de Seamus-szal igazi kapcsolatom alakult ki.
-Ha meg tudna alkotni egy robotot, mit várna tőle?
-Hogy masszírozza meg a vállamat, legyen talpreflexológus, süssön mogyoróvajas süteményt, és váltson tv-csatornát. Olyan asszisztenst szeretnék, aki tudja, hogy reggel milyen melegen szeretem a gabonakávét, és megtisztítja a szemüvegemet. Jeff nem azért van, hogy engem szolgáljon, hanem hogy biztosítsa kutyám jövőjét.
-Van-e ennek a filmnek valami kapcsolata a Számkivetettel?
-A Számkivetetthez hat évre volt szükség, annyit vitatkoztunk rajta a rendező Bob Zemeckis-szel és Bill Broyles forgatókönyvíróval. Számomra az a film arról szól, hogy egy emberrel a lehető legjobb dolog történik. Repülőgép-balesetet szenved és négy évig él egy szigeten, egy olyan életet, amelyről eddig nem is álmodott. Szeretném megérteni, hogy azok a viselkedésformák és protokollok, amelyeket magunknak kitalálunk, meg tudnak-e menteni önmagunktól. Van egy pillanat a Számkivetettben, amikor a főhős a szigeten sétál élelmet keresve, ez visszaköszön a Finchben is. De a helyzet más. Finchnek véges az ideje, de kutyájáért felelősséggel tartozik, ezért a lehető legtovább akar élni, hogy a kutya túlélését biztosíthassa.
-Finch meg akarja értetni a robottal, hogy az élet szép.
-A filmekben a robotok elpusztítják alkotóikat, Frankensteintől Hal 9000-ig. Jeff kamasz, akivel Finch meg akarja értetni a helyes és a téves fogalmát, az empátiát, hogy törődjön a kutyával. De ez valamilyen módon mindannyiunk felelőssége. Felelősek vagyunk a barátainkért, a családunkért, a gyerekekért. Humanista értékek örökségét kell rájuk hagynunk. Ezt akarja Finch is a maga humanizmusán keresztül.
-Milyen lemezeket vinne magával a magányba?
-Egyet Julie Londontól, ő bárénekesnő volt az 1960-as években, egy Chuck Berry-lemezt és valamit Bruce Springsteentől. És feleségem, Rita Wilson egyik lemezét, talán a Bigger Picture-t.
-A filmben a világvégét az ózonlyuk okozza.
-Ez egyike a nagy aggodalmaknak. Csináltam egy filmet Ausztráliában, ahol igen erős az ózonlyuk-hatás, és ezért nagyon gyakori ott a bőrrák. A filmben pedig mindenki úgy tesz, mintha mindez nem is létezne.
-Hogyan reagál vajon a közönség a Finchre közel két évi izoláció után?
-Amikor a covid elszigetelt minket, nagyon reális vágyunk volt, hogy újra legyenek közös örömeink, együttlétek barátainkkal. Finch már évek óta egyedül van, mert a társadalom felrobbant. Van egy kutyája, akivel beszélgethet, játszhat, de semmi reménye arra, hogy a magányból kimeneküljön.
-Ön és felesége is elkapta a covidot. Hogyan változott meg az életük?
-Megértettük, hogy az ismert embereknek nagy a felelőssége. Amikor pozitívak lettünk, nagyon féltünk, mert én cukorbeteg vagyok, feleségem rákos volt, tehát a veszélyeztetettek közé tartoztunk. Szerencsére hamar meggyógyultunk. Kampányt indítottunk a biztonsági intézkedések betartásáért és hiszünk az oltásokban.
-Milyen útitársra vágyik a következő filmjében?
-Egy olyan filmet szeretnék, amelynek 8 főszereplője van, és én csak egyetlen láncszem lennék a történetben.
-Karrierje vígjátékkal kezdődött, és ezen a filmen is lehet nevetni.
-Első munkám egy olyan színházban volt, amelynek repertoárja rotációs rendszerben került színre. 1977-ben a Great Lakes Shakespeare Festivalon hat különböző műfajú előadásunk volt. A lényeg mindig a szöveg. Soha nem gondoltam arra, hogy most vígjátékot, vagy valami komolyabbat kellene csinálni. És minden komédiában vannak komoly pillanatok, mint ahogyan ez fordítva is igaz. Ilyen az élet. A legnagyobb öröm mindig az újrakezdés. Abban a pillanatban, hogy igent mondtál egy filmre, nincs többé jelentősége annak, hogy mit csináltál előtte.
-Hogyan választ manapság filmet?
-Megöregedtem, ma már nehéz felkelnem hajnali 5 órakor. De nem tudom abbahagyni, mert ez a munka a legszebb a világon. Minden filmnél át kell gondolnom, megfelel-e az én logikámnak, hiteles-e a magatartáson. Minden filmnél, amit szerettem, mindig feltettem azt a kérdést, hogy én mit tennék abban a helyzetben. És azok a maradandó filmek, amelyeknél felmerülnek ezek a kérdések.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Yakk 2021.11.18. 19:53:21
Yamaha FJR1300 2021.11.18. 23:50:35