A diktatúra, a terror, majd a mozi és a szabadság felfedezése. A 72 éves Pedro Almodóvar emlékezik ifjúsága démonjaira új filmjének, a Párhuzamos anyáknak (Madres Paralelas) bemutatója kapcsán a Repubblicának. A filmben nyújtott alakításáért Pénelope Cruz különdíjat kapott a velencei filmfesztiválon.
-A francóizmus idején nőtt fel.
-A szalézieknél voltam 10-től 14 éves koromig. Rémálom volt. Terror uralkodott abban a házban, több tucat gyereket megerőszakoltak. Féltünk még a folyosókon is. A tanároknak nem volt pedagógusi képzettségük. 15 éves koromban a ferencesekhez kerültem, ott nyugodtabb volt a légkör, ugyanakkor politikai súlykolás folyt, a nemzeti szellem kialakítása, a történelem átírása a falangista tanár részéről. Szerencsére 18 éves koromban elmentem Madridba és a szellemek eltűntek.
-A Párhuzamos anyák az eltűntekkel is foglalkozik.
-A demokráciába való átmenet során az új baloldali kormány sok kérdést félretett pragmatikus okokból, ilyen volt az eltűntek kérdése is, akikről a diktatúra idején semmit sem lehetett tudni, aztán az amnesztiatörvénnyel újra áldozatokká váltak. Fiatal voltam, ezt csak jóval később értettem meg. Nem vesztettem el senkit a családból, de meghatnak azok az idős emberek, akiket a tv-ben látok és akik még mindig reménykednek abban, hogy megtalálják szeretteik csontjait, és méltóképpen eltemethetik őket. Évek óta gondolkodom ezen a filmen, most született meg egy nő és dédapja kapcsolatáról.
-Milyen volt az élet a Franco-rezsim alatt?
-Mindennapi, tapintható terrorban éltünk. Féltünk, hogy az utcán belénk kötnek a rend őrei.
-És Madridban?
-Az első években Franco még élt, de már szabadabb volt a levegő az ország többé részéhez képest. A fiatalok hippik voltak. Megnövesztettem a hajamat, tetszett ez az esztétika: a ruhák, a gyöngyök, a szabad szerelem. Megvettem az első Super8-as kamerámat és elkezdtem filmezni. Mivel Franco bezáratta a filmiskolát, a leckék a filmek voltak, amelyeket a barátaimmal csináltunk a hétvégeken. Leforgattuk a Szodoma bukását Lóttal, a feleségével, és a szerzetes- és apácaruhás szodomitákkal, akik az angyalokat hajkurászták. Madridon kívül, vidéken forgattunk a természetes fények miatt, no meg azért, hogy ne tartóztassanak le bennünket. Barokkos, és rendkívül titkos szórakozás volt.
-Aztán véget ért a Franco-korszak.
-A spanyol nép készült a halálára, több millióan vártak a pezsgőbontásra. 1977-ben spontán mozgalom indult a londoni punk és New Wave hullámán. Madrid a végtelen, veszélytelen éjszakák városa lett. Mintha Franco soha nem létezett volt, a bosszúnk az volt, hogy tagadtuk létét. De én sosem felejtettem el, mert egy telefontársaságnál dolgoztam, és ott született meg az osztálytudatom: megismertem a sztrájkmozgalmakat, a politikai harcokat.
-Ön politikus filmeket készít.
-Filmjeim minden nőalakja abszolút erkölcsi autonóm személyiség, és ez politikai állásfoglalás is. Az első filmjeimben igyekeztem láttatni a spanyol társadalom marginális csoportjait, szexuális kisebbségeket, drogosokat.
-Ki volt az akkori Pedro?
-Büszke vagyok arra, aki voltam, és amit csináltam a kockázatok ellenére. Sok barátom meghalt azokban a viharos években, mert a szabadságban benne volt a kábítószer is. Az én hivatásom hatalmas fegyelemmel ruházott fel. Én voltam az első, aki aludni tért. Nem vagyok szent, éltem kokainnal, de a herointól távoltartottam magam, mert azonnal láttam a hatását. A heroin volt nemzedékünk Vietnamja. Néztük David Bowie-t és Lou Reedet, csodáltuk őket és el is borzadtunk tőlük.
-Milyen volt a viszonya a kritikusokhoz?
-Az első filmjeim sokkolták őket. Merészek, természetesek voltak, mintha magából az életből jöttek volna. Az első négy évben nem értékeltek túl nagyra. Aztán elkezdtek komolyan venni, mert a filmjeimből áradt egyfajta szociális lelkiismeret. A 80-as, 90-es években a kritikusok egy része rajongott értem, mások viszont lenéztek. A világsiker után pedig egyre többen kezdtek irigyelni. Mégis itthon maradtam, mert itt teljesen függetlenül tudok dolgozni. Ha engedtem volna Hollywood csábításának, elvesztettem volna ezt a szabadságot.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.