Ez a kép másolata annak a fekete lyuknak, amely a szomszédos M87 Galaxis közepén helyezkedik el, és lehetővé teszi az általános relativitás elméletének az igazolását a legextrémebb körülmények között. Egy kicsit halvány narancsszínű korong, amely körülveszi a fekete árnyékot. Első látásra nem lenyűgöző, de a mégis előhívott képnek forradalmi jelentősége van. Most először lehet látni a Sagittaire A-t, a fekete lyukat, amely a Galaxisunk közepén trónol, 27.000 fényévre a földtől. Három évvel ezelőtt az Event Horizon Telescope (EHT) kutatói hasonló fotót hívtak elő a fekete lyukról az M87 Galaxis közepén, ezerszer messzebb, de ezerszer nagyobbat. A Powehi-t egyszerűbb volt lefotózni és elemezni, mint a Sagittaire A-t. Ugyanannak a tudóscsapatnak ezúttal sikerült a mi galaxisunk titkait felfedni.
De azzal, hogy nem az első, még hatásosabb lett, mert egyszer lehet tévedni ezzel a furcsa jelenséggel, de a második már nagyon előremutató – mondja Frederic Gueth a CNRS kutatója az IRAM igazgató helyettese.
Az IRAM európai intézmény, amelynek a teleszkópjai segítettek elkészíteni ezt a fotót. Gueth a Sagittaire A-t azért tartja jelentősnek, mert közelebb van, és több információt tud adni, jobban lehet ellenőrizni, hogy nincs-e valami eltérés az általános relativitás meghatározásában.
Einstein az általános relativitás elméletét 1915-ben írta le.
Leegyszerűsítve ez a mód, ahogy a „teret és az időt deformálják olyan hatalmas tömegek, mint a fekete lyukak” – magyarázza Frederic Gueth. Négy évvel ezelőtt az első tesztmegfigyelés napfogyatkozáskor történt. De az elmélet működik-e mindenhol az olyan legextrémebb körülmények között is, mint a fekete lyukak, amelyeket éppen az általános relativitással elméletesítettek?
A Sagittaire A-ról készített fotó tagadhatatlan bizonyíték, az extrém tesztje Einsteinnek, mint a gravitációs hullámoké. Ez alkalommal azonban igazi, közvetlen fotónk is van.
Azt azonban nem mondhatjuk, hogy látjuk ezt a titokzatos dolgot és ennek egyszerű oka van: a fekete lyukak ugyanis fizikailag láthatatlanok. Einstein relativitás elmélete szerint olyan masszív csillagokból származnak, melyek magukba roskadnak, és az eredmény: nem marad más, mint egy apró pont, egy végtelenül sűrű tárgy, olyan sűrű, hogy a gravitációja mindent, még a fényt is beszívja.
Körülötte van egy szféra, amelyben a gravitáció olyan erős, hogy semmi nem menekülhet el előle – mondja Gueth.
A szféra felszínét a fekete lyuk horizontjának nevezik. Ha egy tárgy áthatol ezen a határon, soha nem tud visszatérni.
De mit látunk pontosan ezen a fotón? A fekete lyuk árnyékát. A narancssárga zóna körülötte egy korong. A fekete lyukat körülveszi egy meleg, égető anyag, amely nagyon kicsi, és amelyet apránként felfal a fekete lyuk. Ez az anyag olyan forró, hogy mielőtt eltűnik, különböző frekvenciájú elektromágneses hullámokon sugárzik. Éppen olyanokon, amelyeket elfog az EHT (Esemény Horizont Távcső), vagyis amit látunk az egy hiány, a fény ellentéte.
És ez pontosan az, amit kimondanak az általános relativitáselmélet egyenletei.
Más kérdések is akadnak még, például: a Sagittaire A árnyéka körül a korong miért nem szabályos kör alakú? „Ennek is Einstein az oka: a fény nem egyenes vonalban terjed, és ez deformálja a képet – mondja az IRAM igazgatóhelyettese - Ez a kép annyira egybevág az elméleti fizika előrejelzésével, hogy ez valahol az általános relativitásnak a diadala.”
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.