„A liberalizmus az egyetlen politikai doktrína, amely hosszú ideig sikeres volt. A vallásháborúk után született és a két világháború után terjedt el. Arra az eszmére alapít, hogy egy társadalomban sokféleség uralkodik, és meg kell tanulni az együttélést, a párbeszédet. Ma azonban veszélyben van. A béke évtizedei után, amelyet számunkra garantált, vannak a jobb- és a baloldalon olyanok, akik cinikusan kisajátították értékeit, szélsőségessé téve azokat.”

A 69 éves Francis Fukuyama 1992-ben vált világhírűvé A történelem vége és az utolsó ember című könyvével, amely a Szovjetunió összeomlása született, és amelyben kifejtette, hogy a demokratikus liberalizmusnak már nincsenek riválisai, és hogy ez az emberiség ideológiai fejlődésének vezérfonala. Harminc évvel később viszont elismeri, hogy a dolgok ennél sokkal bonyolultabbak. Új könyvében A liberalizmus és ellenzőiben igyekszik bebizonyítani, hogy ez a doktrína még mindig a demokrácia alapja és meg kell védeni  mind politikai, mind kulturális téren.

Fukuyamával a Repubblica készített interjút.

-Ön azt állítja, hogy a klasszikus liberalizmus különösen erősen deformálódott az elmúlt évtizedekben.

-Jobbról a neoliberális gazdaság támogatói a szabad piacot dogmává változtatták. Addig alakítgatták a gazdaságot, míg instabillá tették, míg az individualizmus szembe szállt minden korlátozó szabállyal akkor is, ha a közjó érdekében hozták azokat. A baloldal pedig meg van győződve arról, hogy a liberalizmus egy elit rendszer, amely elnyomja a kisebbségeket és a politikai korrektséget intoleranciává változtatta.

-Hogyan lehet szembeszállni ezekkel a szélsőségekkel anélkül, hogy aláásnák a valóban igazságtalanság áldozatává váló egyének és csoportok jogait?

-Az egyenlőség és a demokrácia garantálására éberségre, vitára és olyan megközelítésre van szükség, amely folyamatosan életet lehel az értékekbe, lenyesegetve a túlzásokat. A társadalom túl heterogén ahhoz, hogy működni tudjon csak egyes egyének vagy csoportok érdekeinek figyelembe vételével. A túléléshez nyitottnak kell lennie a diverzitás felé.

-Ön azt mondja: a liberalizmus ma veszélyben van.

-Alapelvei, a különbözőség iránti tolerancia, az egyéni jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság valóban veszélyben vannak. Ezt megerősíti a Freedom House jelentése, amely szerint a világ demokráciáinak száma az 1970-es évek és 2008 között 35-ről 100 fölé emelkedett, ma azonban újra visszaesés tapasztalható: nem szám szerint, hanem a rendszerek minősége tekintetében. Elég csak azokra a földrengésekre gondolni, amelyek a közelmúltban a világ két legnagyobb demokráciáját, az Egyesült Államokat és Indiát sújtották. És gondoljunk Kína és Oroszország autokráciáinak arroganciájára.

-Vlagyimir Putyin már 2019-ben a Financial Times-nak nyilatkozva azt mondta, hogy a liberalizmus elavult.

-Putyin jó ideje a globális antiliberális kampánynak, olyan populista vezetők segítségével, mint Orbán Viktor vagy Donald Trump. Ők olyan figurák, akiket demokratikusan választottak meg, és aztán aláaknázták éppen azt a rendszert, amely a hatalomra segítette őket.  Putyin az ukrajnai invázióval megmutatta, hogy mi a liberalizmus alternatívája. Szörnyű, ami történt, de hasznos lecke mindenki számára.

-Ön azt írja, hogy a demokrácia nem éli túl, ha az emberek nem hisznek abban, hogy részesei a politikai rendszernek”. Vajon az ukrán válság visszaadja-e az olyan intézmények értelmét, mint az Európai Unió?

-A béke és a prosperitás hosszú időszaka, amely a Szovjetunió bukását követte, sokakat arra a következtetésre juttatott, hogy a demokratikus liberalizmusnak vége. Putyin éppen azért támadta meg szomszédját, mert meg volt győződve arról, hogy a Nyugat túl megosztott,  és nem hisz már semmiben. De megcáfolták. Az európai intézmények egészségesek. Egészségesebbek, mint az amerikaiak…

-Ön nagyon kemény az Egyesült Államokkal szemben.

-Az amerikai demokrácia stressz alatt áll. A liberális politikusok, mint például Joe Biden, hisznek a törvényben és egy független igazságszolgáltatási rendszerben. Abban, amit Donald Trump mindjárt a megválasztása után megtámadott, egészen a legfelsőbb bíróság egyensúlyának felborításáig. Jelenleg a check and balance, a fékek és egyensúlyok rendszere ment meg minket. De mindez azért működik, mert a rendszeren belül igazi liberális demokraták vannak. Sajnos nő azoknak a száma, akik úgy szeretnének viselkedni, mint Putyin.

-Ha a történelemnek nincs vége, hol tartunk?

-„Az egyetemes történelem” halad előre. De a nemzeteké nem lineáris, és nem egy irányba halad. Ilyen értelemben jelenleg regresszióban vagyunk. De ha hosszú távon gondolkodunk, felfedezzük, hogy ilyen már volt, és hogy az illiberális rendszerek bukásra vannak ítélve.