75 évvel ezelőtt született meg a Strega-díj, amelyet máig a legrangosabb olasz irodalmi kitüntetésnek tartanak. A „boszorkányról” elnevezett elismerés története során többször is okozott viharokat irodalmi és közéleti körökben.

1952-ben Alberto Moravia került a támadások középpontjába. A díjra jelölt elbeszélésgyűjteményét (Racconti) azért támadták, mert az írások többsége megjelent már folyóiratokban, sőt volt olyan is, amelyet egy másik kötetből vett át. Parázs vita folyt arról, hogy ez a gyűjtemény ebben az összetételében újnak tekinthető-e vagy sem, mígnem Moraviát a zsűri azzal vádolta meg, hogy csupán azért állította össze a Raccontit, hogy biztosra menjen a díjjal kapcsolatban. Végül az író visszavonta pályázatát. Emögött volt egy hátsó szándék is: a jelöltek között volt a még harmincon inneni Italo Calvino, akinek a Kettévágott vikomt (Il Visconte dimezzato) című könyvével egy igazi fiatal tehetséget jutalmazhattak volna. Csakhogy közben az akkor még működő Szent Hivatal indexre tette a szexualitás nyílt ábrázolása miatt Moravia könyveit. Így aztán a szavazás egy mindent elsöprő szolidaritási hullám volt az író mellett. (A Szent Hivatalt és a tiltott könyvek listáját csak a II. Vatikáni Zsinat törölte el 1965-ben).  

Pier Paolo Pasolini háromszor is pályázott a Stregára. Az író-filmrendező először első regényével, az Utcakölykökkel (Ragazzi di vita), majd 1959-ben az Egy erőszakos élettel (Una vita violenta), 1968-ban pedig a Teoremával, amelyből film is készült. A békétlen alkotó azonban az Il Giorno című napilapban közzétett egy írást Émile Zola nyomán J’accuse címen, és úgy vélekedett, hogy a Stregát a „kulturális ipar”  és az új típusú itáliai burzsoázia, olyanok kezébe került, akik eltorzították az eredeti szándékait és ezért könyvének visszavonását követelte a jelöltek listájáról. Ezt az óhaját azonban nem teljesítették, mert közben lezajlott a szavazás, amelyen Alberto Bevilacqua  A macska szeme (L’occhi del gatto) című regénye előzte meg nagy fölénnyel. 

A Teorémával, amelyet a polgári társadalom teljes lelki, szellemi és erkölcsi  széthullása allegóriájának tekintenek, a filmváltozatban sem volt szerencséje Pasolininek. A premier után a vatikáni hivatalos Osservatore Romano támadást intézett a film ellen. A püspöki kar által felállított bizottság minden hívőt eltanácsolt a mű megtekintésétől. Ezután az ügyészség betiltotta a filmet, és vádat emelt az alkotók ellen obszcenitás és a keresztény emberek érzékenységének megsértése miatt.